Nyelvtudományi Közlemények 79. kötet (1977)

Tanulmányok - Kemény Gábor: Nyelvtani és képi determináció a teljes metaforában [Détermination grammaticale et imagée dans la métaphore complete] 177

NYELVTANI ÉS KÉPI DETERMINÁCIÓ 193 A birtokos jelzős teljes metafora tehát úgy nő bele a mondatba, hogy az állítmány mindig ugyanahhoz a mondatrészhez igazodik szemantikailag (képileg), mint amelyikkel nyelvtanilag közvetlen szintagmatikus kapcsolatban van. Azaz a mondat szintjén a nyelvtani és a képi struktúrák fedik egymást. 3. Hogyan alakul az állítmány és a teljes metafora viszonya ott, ahol nem az alaptag, hanem a determináns a kép? Ha szemügyre vesszük pl. a) az értelmezői és b) az összetett szóval kifejezett teljes metaforának azt a változatát, amelyben a tárgyat az értelmezett szó, ill. az utótag, a képet pedig az értelmező, ill. az előtag képviseli, azt látjuk, hogy az állítmány szemantikailag itt is többnyire a k é phez alkalmazkodik, nyelvtanilag viszont nem ehhez, hanem a szintagma alaptagjához, a tárgyhoz (a mondat alanyához) kapcsolódik közvetlenül, ez utóbbival lép determináns — determinált viszonyba: a) „Valószínűleg élnek rejtélyek körülöttünk, bennünk, ismeretlen gonosz lények, kárörvendő rossz szellemek, aljas gnómok, hálójukban leselkedő veresszemű, feketehasú pókok, amelyek gyenge perceinkben hurkot vetnek a nyakunk köré" (AD. 173); ,,A szót a lelkiismeret, ez a habzószájú demagóg viszi" (VB. 380); „Itt aztán te vagy Egyetlen, az Isten: bármily magányos szenvedélyek, társtalan vágyakozások, párjukat soha fel nem találó érzéki --madarak lakjanak benned odakünn a nagyvilágban" (VB. 382); ,,egy darabig azt akartam hinni, hogy egy nőnek a szíve hasonló az én szívemhez ... és a gondolatok, ezek a furcsa felhők, egyalakúak az én gondolatommal" (ASZN. 20); ,,Az álmok, e drága szélhámosok a falusi téli estéket éppen úgy szeretik látogatni, mint a városi vizitszobák kályháinak pirosló vasajtaját" (ASZN. 38); ,,Az útgöröngyei, századok jobbágyleikei akaszkodnak a kocsi kerekeibe" (N. 427); „Es a szél, ez a láthatatlan madár, amelynek szárnycsapásait látni a nyulak országútján, a bozontos sűrűségeken . . . vajon szem nélkül találná meg az utat az ablakhasadékokra, betört ablakokon?" (VB. 257); b) ,,a mindennapi vizslaélet eltévesztette nyomodat" (VB. 379k „Vadludak szálltak a Duna felett éjszaka, és a kiáltásuk a magasból a földre hallatszott, mintha vándorlelkek utaznának Budapest mellett, és egymástól a város nevezetességeit tudakolnák" (ASZN. 51); „[Maszkerádi kisasszony] felemelte a szempilláit, hogy kés-szeme kivillant penge módjára s megakadt Pistoli úr fehér mellényén" (N. 383). Ezek a képfajták tehát úgy épülnek bele a mondatba, hogy a mondat szintjén a nyelvtani és a képi struktúrák között diszkrepancia van. 4. Ha mármost emlékezetünkbe idézzük azt a korábban már részletesen kifejtett összefüggést, hogy abban a képtípusban, ahol a szószerkezetnek alaptagja a kép, szintagmatikus síkon a nyelvtani és a képi determináció mindig ellentétes irányú, míg viszont ahol a nyelvtani determináns a kép, ott a kétféle determináció egybeesik, rögtön szemünkbe tűnik, hogy az a képfajta, amelyben szintagmatikus szinten (a mondatkörnyezettől elvonatkoztatva) a nyelvtani és a képi determináció ellentétesek egymással, úgy kapcsolódik be a mondat szerkezetébe, hogy ott, mondat-szinten a kétféle struktúra fedi egymást, ezzel szemben azok a képek, amelyekben a szószerkezet síkján a nyelvtani és a képi determináció összhangban van (egyirányú), úgy illeszkednek bele a közvetlen kontextusba, a mondatba, hogy a grammatikai és a szeman-13 Nyelvtudományi Közlemények 79/1-2.