Nyelvtudományi Közlemények 79. kötet (1977)

Tanulmányok - Kemény Gábor: Nyelvtani és képi determináció a teljes metaforában [Détermination grammaticale et imagée dans la métaphore complete] 177

194 KEMÉNY GÁBOR tikai struktúrák között divergencia jön létre. Vagyis a szintagmatikus síkon meglevő harmóniát a mondat szintjén fennálló diszharmónia, a szószerkezetben megfigyelhető diszharmóniát pedig a mondatszinten uralkodó harmónia egyenlíti ki. Ily módon a nyelvtani és a képi determináció a nyelvi közleményben (pontosabban ennek legkisebb kerek, lezárt közlésegységében, a mondatban) dialektikus ellentmondásban és egységben vannak egymással. Tárgynak és képnek, alaptagnak és determinánsnak, szintagmának és mondatnak, végül pedig az önmagában vett és a kontextusban funkcionáló képnek ez a dinamikus egyensúlya, egymást kiegyenlítő és ellenpontozó feszültsége fontos, sőt talán elengedhetetlen nyelvi feltétele a stilisztikum, és ezen keresztül az esztétikum megteremtésének. 5. Ezt az állításunkat indirekt módon bizonyítja az a tény, hogy a 3. pontban idézett példáknál sokkal kevésbé hatásosak azok a mondatok, amelyekben a nyelvtani és képi struktúrák szintagmatikus szintű harmóniáját nem ellensúlyozza mondatszintű diszkrepanciájuk, vagyis ahol a mondat állítmánya szemantikailag is a metaforikus szószerkezet alaptagjához (az értelmezett szóhoz, ill. az utótaghoz, egyszóval: a tárgyhoz) igazodik, s emiatt a mondat síkján is párhuzamosan helyezkednek el a nyelvtani és a képi erővonalak : a) „Pápai, a súgó (barátom, egykor titkárom, kutyám, ócska csizmám) értesített" (SZ. 96); ,,[Kálmán elhatározta, hogy] kibékül nagybátyjával, egy falusi sündisznóval" (N. 340); „Az angol lányok, megannyi angóramacskák, pedánsan ós jól betanítva végezték tennivalójukat a színpadon" (AD. 156); b) „Talán papucs-bácsit öljék meg a harmadik emeleten, aki öt esztendeje karosszékben ül?" (VB. 378); „a koporsókban és kriptákban halk mosollyal nyugvó nők . . . gyöngéden megsimogatnák liliomkezükkel leboruló homlokát" (VB. 278); „a különböző nemzetek bajnokai földrengés-léptekkel ... a viadalhoz felvonulnak" (P. 160). . IV. 1. A szószerkezet és a mondat szintje után befejezésül a szöveg szintjén, tehát egyrészt néhány jellegzetes Krúdy-regényben, másrészt pedig, ezekre támaszkodva, az egész életműben mérjük fel a teljes metafora szerepét és jelentőségét, illetőleg a nyelvtani és a képi determináció viszonyát. Statisztikai módszerrel dolgozunk, vagyis megállapítjuk az egyes képfajták előfordulási gyakoriságát öt (reprezentatívnak tekintett) műben, s az így kapott mennyiségi adatokból egypár stilisztikai és stílustörténeti következtetést vonunk le. A számadatok összehasonlíthatósága érdekében a vizsgálatot egyenlő nagyságú korpuszokon végeztük el: a 194 lap terjedelmű Vörös postakocsinak [= VP.] teljes szövegét, a másik négy regénynek (Napraforgó [= N.], Asszonyságok díja [= AD.], Mit látott Vak Béla szerelemben és bánatban [= VB.], Boldogult úrfikoromban [ = BŰ.]) pedig első 200-200 oldalát vettük figyelembe a teljes metaforák összeszámolásakor. 2. Az általunk feldolgozott öt Krúdy-szövegben a normálforma négy változatának (birtokos jelzős; értelmezői; alany — állítmányi; összetett szó) abszolút gyakorisága a következőképpen alakult: . . -•