Nyelvtudományi Közlemények 79. kötet (1977)

Tanulmányok - Kemény Gábor: Nyelvtani és képi determináció a teljes metaforában [Détermination grammaticale et imagée dans la métaphore complete] 177

192 KEMÉNY GÁBOR leírt elemi grammatikai és képi struktúrák. Ahhoz, hogy a fenti kérdésekre választ tudjunk adni, mindenekelőtt tisztán kell látnunk a metaforikus szószerkezet viszonyát a mondatnak egyetlen kizárólagosan fölérendelt, központi tagjához, az állítmány hoz. Az elemzés során ebből a problémából fogunk kiindulni. A példákat főleg a birtokos jelzős típusból vesszük, mintegy „jóvátételül" azért, hogy a II. fejezetben mondatkörnyezetük nélkül voltunk kénytelenek bemutatni őket, noha tisztában vagyunk azzal, hogy az ilyen felépítésű teljes metaforák a szövegösszefüggésből kiszakítva különösen csökkent értékűek, olyanok, mint egy rovargyűjtemény kipreparált, gombostűhegyre tűzött példányai. Az előző részben ez a tárgyalási forma — terjedelmi okokból — szükségszerű volt; itt azonban már tovább kell lépnünk a magasabb nyelvi szintek, s ami ezzel együtt jár: a bonyolultabb, többrétű nyelvtani és poétikai struktúrák felé. 2. A metaforikus birtokszó (a teljes metaforát kifejtő szintagma alaptagja) az állítmánynak a) alanya; b) tárgya; és c) határozója lehet. Mindhárom esetben azt tapasztaljuk, hogy a mondat állítmánya szemantikailag a szóképnek második, képi elemével van összhangban: a) ,,A boldogtalanság baglya huhog éjszaka a háztető felett" (AD. 265); ,,a mutatók bajuszai lekonyultak" (N. 310); „megtaposott a sors fekete bikája" {BŰ. 479); „Hallottam . . . lelki pincékről, amelyekben imbolyogva világított néha a vallomás gyönge mécse" (N. 492); ,,a vágyak piroskalapos törpéi hosszú ugrásokkal menekültek vissza a szérűskert sarkaiba" (VB. 268); ,,A megalázkodás, engedelmesség, odaadás nászi fátyola meghasadt, mint a jeruzsálemi templomban a függöny" (VB. 267 — 8); b) „Mancinak nagy erőfeszítésébe kerül, amíg áttöri a barátnők irigy falanxát a gazdag koporsós Weisznéig" (AD. 129); „[Pistoli úr] agyaras módjára túrta az álmok mezőségét" (N. 474); ,,az Andrássy úti trafikos . . . lovaglóhelyzetben ült a széken, és minden mondatánál egyet emelkedett, mintha a hazugság paripáját sarkantyúzná maga alatt" (BŰ. 438); „május van és nagyon csodálkozna a legöregebb asszony is, ha vétkezéskor a halál csúf fekete pókját fogná meg a pendelyóben" (N. 482); „Míg napközben szomorú, ünnepélyes s meghatott orcával viseltük foglalkozásunk fekete ruháját, . . . éjjel, loppal, egy másvilági (tehát való) életünkben csak olyanok voltunk, mint a fekete nyakkendős kanverebek a tűzfal csúcsán" (AD. 79); „A vész, a bánat, a nyugtalanság üszkét dobom lelke csendes tűzhelyébe" (VP. 80); „[Pistoli úr] darab időre padlásra akasztotta a szerelem vadásztarisznyáját, amelynek karikáira annyi buta seregélyt és ijedt vízityúkot hurkolt" (N. 431); c) „a magosság arany-tengerében úgy úszik párja után a madár, mint egy bús aggódó hattyú" (N. 307); „Az emberek napsütéses életből való árnyai tovaillannak a nyár aranygyepén" (ŐU. 215); „Szeréna szinte aléltan zuhant a valóságos élet gránitköveire" (VB. 263); „Kövi Dinkához rendesen akkor vetődött már, mikor . . . egy tucat nő kinevette, homlokon rúgta, megcsalta, kigúnyolta, a kínok szurokjában és tollában meghempergette" (N. 469); „Mennyi bárgyúság történt körülötte, amíg az élet vásárában őgyelgett, lacikonyhák és fehérlábú nőszemélyek mögött szaglászódott!" (N. 496); „ugyancsak bele kellett kapaszkodnom a megmaradt kevés mámor uszályába, hogy ne ordítsak fel boldogtalanul, undorodva, jajgatva, mint egy póruljárt gyerek!" (AD. 167); ,,[a női cipők] az élet pallóin, lépcsőin, pincéin átbotorkálnak, egész addig az utcáig, ahol hegynek kanyarodik vagy völgybe hajlik a gyalogjáró" (Ű. 15).