Nyelvtudományi Közlemények 79. kötet (1977)

Tanulmányok - Kemény Gábor: Nyelvtani és képi determináció a teljes metaforában [Détermination grammaticale et imagée dans la métaphore complete] 177

190 KEMÉNY GÁBOR Language [szerk. TH. A. SEBEOK] 308; A. ELLEGÂRD, A Statistical Method for Determining Authorship 8 — 9; L. T. MILIC, A Quantitative Approach to the Style of Jonathan Swift 75, 77), az azonban kétségtelen, hogy a szépirodalmi műben valamennyi realizálódott, vagyis a szövegben explicite jelen levő nyelvi elem oppozícióban van meg nem valósult alternatíváival (vö. LOTMAN: Helikon 16: 385). Tehát nyilván annak a képfajtának a legkisebb a hírértéke, az a legkevésbé informatív, amelyet a legkisebb számú alternatíva közül választottak ki, amellyel mint nyelvi ténnyel a legkevesebb potenciális választási lehetőség áll szemben — és viszont. E tekintetben a birtokos jelzős metaforák vannak a leghátrányosabb helyzetben, mivel itt nincs ilyen választási lehetőség, alternatíva, s következésképp szembenállás, stiláris feszültség sincsen. A birtokos jelző csak tárgy, a jelzett szó csak kép, a nyelvtani és képi determináció csak ellentétes lehet. Ezzel szemben pl. az értelmezői teljes metafora két eleme, a képpel minősített tárgy és a tárgyat minősítő kép egyaránt lehet értelmezett is, értelmező is. Azaz egy ilyen metaforával: „Bizonyára sokan gondolunk meghatottsággal . . . ifjúságunkra, egy elmerült szép szigetre" (VP. 37) potenciálisan szemben áll egy másik szórendi variáció: *egy elmerült szép szigetre, ifjúságunkra, ahol a képelemek helyet cserélnek, s ezáltal létrejön egy hangulatában és stílusértékében teljesen különböző másik szókép. Ugyanez a transzformáció az ellenkező irányban is elvégezhető. Ha a szövegben ezzel a metaforával találkozunk: ,,Az alvók között bóbiskolva virraszt a vezérgúnár, az öreg férfi" (N. 484), tudnunk kell, hogy ez is állhatna a helyén: *az öreg férfi, a vezérgúnár, ami megint csak más egy kissé! Az összetett szóval kifejezett teljes metaforák egy részében is meglett volna a mód arra, hogy az író a fordított megoldást válassza; tehát pl. e helyett: ,,A móhszakáll odasimult a dércsípte leányarchoz" (N. 362) ezt: *A szakállmóha odasimult; vagy ahelyett, hogy „[Maszkerádi kisasszony] megejtően nézett két pengeszemével a férfiú szemébe" (N. 386), ezt: *A két szempenge rávillant a férfiúra (esetleg: belemélyedt a férfiú szemébe; itt a képpel együtt a szövegkörnyezetnek is meg kellene változnia, mivel az eredeti mondatkontextus az átalakítást nem engedi meg). A transzformációt természetesen akkor is végrehajthatjuk, ha az összetételben a tárgy áll az első helyen: ,,a ... felhődamasztokon . . . halkan könyököl a Lélek" (AD. 264) -»• *A damasztfelhőkön . . .; „[Ferenc József sapkája alatt] évről évre kisebb ... a fehér szakállprémmel övezett, téglapiros arc" (VB. 248) -+ *fehér prémszakállal övezett stb. Az alany —állítmányi metaforában pedig éppenséggel négy változat kínálkozik az írónak. Tehát pl. ,,Az álmok: vércseppek" [T(A) — K(Á)] metafora mögött ott állnak — mint nem aktualizálódott, de elméletileg lehetséges alternatívák — az alábbi mondatok: * Vércseppek az álmok [K(Á) — T(A)]; *A vércseppek álmok [K(A) — T(Á)]; *Álm,ok a vércseppek [T(Á) — K(A)]. A birtokos jelzői teljes metaforában nincsenek ilyen gazdag variációs lehetőségeink: pl. az imádságok szénaboglyája (Ú. 36) nem helyettesíthető egy potenciálisan adott *a szénaboglya imádságai (vagy inkább: *a szénaboglyák imádsága) megoldással. Emiatt a birtokos jelzős szóképeknek lényegesen kisebb az entrópiájuk, mint a teljes metafora másik három válfajának, sőt ebből a szempontból a birtokos jelzősek voltaképpen külön csoportot alkotnak a másik hárommal szemben. (Nem tartozik szorosan ide, de azért érdemes megemlíteni, hogy akkor is hasonló sorrendet kapnánk [pontosabban: a birtokos jelzős típus akkor is az utolsó helyre kerülne], ha a teljes metafora egyes fajtáinak értéksorrendjét tömörségük, sűrítettségük alapján állapítanánk meg, feltételezve, hogy egy