Nyelvtudományi Közlemények 79. kötet (1977)

Tanulmányok - Kemény Gábor: Nyelvtani és képi determináció a teljes metaforában [Détermination grammaticale et imagée dans la métaphore complete] 177

NYELVTANI ÉS KÉPI DETERMINÁCIÓ 189 kagylóajak (VP. 37); kapafog (N. 371); kés-szem (N. 383); liliomkéz (VB. 278); mohszakáll (N. 362); operettlikedv (N. 397); papucs-bácsi (VB. 378); pengeszem (N. 386); pipaszárléptek (AD. 9); szélvészláb (VB. 262); szívarc (Ű. 40); szonett-hang (N. 305); vándorlelkek (ASZN. 51); vizslaélet (VB. 379). A nyelvtani és & képi determináció ennek megfelelően egyirányú: az előtag az utótagnak egyrészt minőségjelzői bővítménye (ez a grammatikai oldal), másrészt képi meghatározója (ez a szemantikai-képi oldal). A másik típusban az összetétel első tagja a tárgy, második tagja a kép, pl.: kísértet-barátok (N. 441); butélia-batéria (BŰ. 374); kíncsapatok (AD. 225); felhődamasztok (AD. 264); gondolat-felhők^ (ASZN. 20); mesefelhôk (P. 213); kaviárgyöngyök (BŰ. 387); hanghegedű (BŰ. 387); hókabátok (N. 270); jégkísértetek (HB. 241); álomköpönyeg (N. 520); ábránd-lovagok (N. 277); bánatország (VP. 151); szakállprém (VB. 248); hórongyok (VP. 31); gondolatröppentyű (VP. 77); ikra-sapka (BŰ. 428); vicc-srapnel (VP. 47); lóversenyváros (VP. 131); jégtábla-vendégek (BŰ. 278). A nyelvtani és a képi determináció itt ellensúlyozzák egymást: az előbbi elölről hátulra, a minőségjelzőről a jelzett szóra, az utóbbi hátulról előre, az azonosról az azonosítottra (a képről a tárgyra) irányul. Felmerülhet a kérdés, hogy vajon az összetett szóval kifejezett teljes metaforának melyik válfaja a hatásosabb, melyiknek nagyobb az esztétikai hatékonysága. J. Soltész Katalin szerint azok a metaforikus összetételek a képszerűbbek, amelyekben az utótag a kép, tehát ahol a nyelvtani és képi determináció iránya ellentétes. Az összetett szó két eleme közül az utótag a fontosabb, a hangsúlyosabb, mivel ez a jelzős összetétel alaptagja, az összetett szó jelentésének fő hordozója (többek között ez szabja meg szófaji jellegét is). Ezen át kapcsolódik bele a tárgyi előtag a mondat struktúrájába, ehhez igazodik szemantikailag a mondat többi része (vö. J. SOLTÉSZ: i. m. 162; ugyanerre a következtetésre jut — Pilinszky János plakátmagány szavának elemzése nyomán — VAJDA ANDRÁS is, vö. i. h. 639). Ellenérvként megemlíthetjük, hogy 1. kép; 2. tárgy sorrend esetén a kép hírértéke valamivel nagyobb, a „megfejtés" ui. csak a „rejtvény" után hangzik el! 6. Miután felvázoltuk a nyelvtani és a képi determináció viszonyát a teljes metafora négy fő változatában, röviden szólnunk kell arról is: mennyiben befolyásolja ez a viszony az egyes metaforatípusok stílusértékét? Hogyan viszonylanak egymáshoz a stilisztikai hatás szempontjából a leggyakoribb teljesmetafora-fajták, s ha valóban van ilyen rangsor köztük, mennyiben tulajdonítható ez a grammatikai és a poétikai rendező elvek típusonként •eltérő jellegű kapcsolatának? Induljunk ki egy eléggé közhelyszerű, de eleddig még meg nem cáfolt állításból. Eszerint a stílus: választás, azaz a művészi alkotótevékenység lényege vagy legalábbis igen jelentős mozzanata az egyes nyelvi lehetőségek közti válogatás (vö.: MAROTTZEATT, Précis de stylistique française

4 10 — 11; CRESSOT, Le style et ses techniques8 9 — 12; ULLMANN, Précis de sémantique française 45-46, 148, 192; Uo, Language and style 102-110, 132-153; GUTRAUD, La stylistique3 65, 109; RIESEL, Abriss der deutschen Stilistik 41-51; MStilV 133; SZATHMÁRI: NeprNytud. 11: 35; KMStil. 30-31). Meglehet, hogy ez az elképzelés alkotáslélektanilag nem adekvát (vö.: G. W. ALLPORT, Personality; F. H. SANFORD: Psychological Bulletin 1942: 811 — 845; G. A. MILLER, Language and Communication 119 — 139; R. M. OHMANN: Style in Prose Fiction [szerk. H. C. MARTIN] 1 — 24; J. J. JENKINS: Style in