Nyelvtudományi Közlemények 79. kötet (1977)

Tanulmányok - Kemény Gábor: Nyelvtani és képi determináció a teljes metaforában [Détermination grammaticale et imagée dans la métaphore complete] 177

188 KEMÉNY GÁBOR a szobában, ahová a temetésrendező Álom társaságában bekukucskált" (AD. 103); „Talán egy nőtlen hörcsög vagyok vagy egy búsongó vak varjú az erdőszélen?" (N. 417); „Én csak egy útszéli fa vagyok az életedben, aki hűsen legyezgeti az arcod, amíg alatta egyet szundítasz" (N. 411). b) K(Á) — T(A): az előző típus fordítottja, de valamivel expresszívebb annál. Ti. a kép előbb hangzik el, mint a tárgy, ennélfogva kevésbé redundáns, nagyobb a hírértéke: „élveteg mosoly, fénylő, meleg szem, ringató illat a bálterem" (N. N. 127); „Messzire látó, okos embernek lugas az élete, ahol kedves szellők között, jóillatú szőlőlevelek társaságában . . . lehet eltölteni az életet" (N. 383); „Nagy álarcosbál az élet" (N. 383); „zászló a menyasszonycsokor, amelyre rá lehet vetni az égő, könnyes szemet" (AD. 35); „Alamizsna volt a tekintete, amelyet szórakozottan végigjártatott Pistoli úron" (N. 458); „Korán megvénült délceg dalia volt ez a fa, aki gyorsan, az örömök teljében kezdi hullongatni zöld ifjúságát" (AD. 157); „Vén diófa 6 már, akinek szüksége van támasztékra" (AD. 206); ,,[a ráknak] Valóságos buzogány a farka" (ËA. 56); „Én már annyit szenvedtem a világban, hogy akár ezüstlakodalmat tarthatnék. Vagy húsz esztendeje hitvestársam a gond és az életunalom" (AD. 213); „Hartvigné után vágyakoztam még abból az időből, midőn gyermek voltam, s az első örömhölggyel megismerkedtem . . . ő volt a Hartvigné, az első csók szende szemérme, szégyenkező szava, tudatlan ügyefogyottsága után vágyva vágyott második csók a nyitott szemmel, a fül és a tapintás felkészültségével. Ifjúság volt. A kakas és a bika tánca volt" (Ú. 23). c) K(A) — T(Á) : az állítmány az azonosítottat emeli ki, ezért az ilyen metafora nem annyira a képpel jellemzi a tárgyat, mint inkább a tárggyal fejti meg, oldja fel a képet. Ez a szórend különben nagyon ritka: több mint ezer oldalon mindössze három példát találtam rá: „Ez a magános, késői és korai nyárfa én voltam" (AD. 156); „a sohasem látott vándorló legények . . . hajnal jöttével . . . magános fák lesznek a keresztúton" (N. 283); „a napnyugta is ön volt, öregember dúdolgatása régi boldog szerelmi emlékein" (N. 491). d) T(Ä) — K(A): kb. úgy viszonylik a c)-hez, mint a b) az a)-hoz; egy kissé gyakoribb az előzőnél, de azért ez sem fordul elő sűrűn. Mivel a tárgy azon kívül, hogy állítmány, tehát a közleménynek legnyomatékosabb része, ráadásul a mondat elejére is kerül, ez a típus a leginkább didaktikus, a legdirektebben rámutató jellegű: „A temető a mi színházunk, társas összejövetelünk, mulatságunk" (U. 50); „A káröröm a szépüőszerük, a mások bánata az egészségük, a mások szomorúsága a, jókedvük" (VB. 400); „a fazekak, lábosok, portörlők, seprők voltak a barátnőid" (VB. 439); „En leszek a tücsök a házadnál, aki magánosságodban neked hegedülget" (N. 419); „Már sokszor mondtad, hogy én vagyok a legritkább pipád a csibuk-gyűjteményedben. En vagyok az a sétapálca, amely még az öreg Vidlicskay gyűjtéséből is hiányzik" (JST. 482); ,,\&, fiatal vidéki hírlapíróknak] A mellbetegség, vérbaj, lelki abnormitások a cimboráik" (TJ. 43); „távolabb egy másik lámpás a szövetségesem, aki azt igéri sugározásával, hogy holnapra egészséges leszek" (P. 50); „M. úrhölgy abban az állapotban van, amikor a nők krétát esznek, esetleg megkívánják a falról lekapart fehér vakolatot. . . . Jelen esetben én volnék az a krétadarab, amelyet a kisasszony megkívánt" (N. 489); „En vagyok a pillanat és az öröklét, én vagyok a megnyugvás a boldogtalan lelkekben" (VB. 331); „Stranszki megitta a jókedvét mindenkinek. . . . ő volt a balsors, a bánat, a kiábrándulás" (BÚ. 473); „A bácsikám volt az én boldog ifjúkorom" (VB. 427). 5. Nyelvtanilag a teljes metafora a fentieken kívül még összetett szó is lehet. A metaforikus összetétel a szintagma határesete (vö. I. 5.); két változata van: az egyikben az előtag a képet, az utótag pedig a tárgyat jelöli: bazár-szentimentalizmus (AD. 146); csipkeujjak (N. 399); földrengés-Uptek(P. 160); hótenyér (ÖA. 150); hó-ujjak (N. 271); hóemberkocsis (AD. 175);