Nyelvtudományi Közlemények 79. kötet (1977)

Tanulmányok - Kemény Gábor: Nyelvtani és képi determináció a teljes metaforában [Détermination grammaticale et imagée dans la métaphore complete] 177

184 KEMÉNY GÁBOR kerül. Ez a diszkrepancia poétikailag rendkívül értékes. A kiváló cseh strukturalista, JAN MUKAÜOVSKY már a húszas évek végén észrevette, hogy Mácha Május című poémájának birtokos jelzős szintagmáiban a jelentés lényege a meghatározottról (a birtokról) a meghatározóra (a birtokos jelzőre) csúszik át. Mivel azonban hozzá vagyunk szokva, hogy a szintagmának a meghatározott a jelentéstani magva, ily módon a mellékes, a járulékos emelődik ki (vö. SZIKLAY: Kritika 1963/3: 52). Persze ami szemantikailag mellékes, járulékos, éppen az a releváns — poétikailag ! Vagyis a költő a poétikailag releváns elemeket szintaktikailag releváns helyre állítja, s ezzel kiemeli jelentőségüket, nyomatékosítja őket a köznyelvi információcsere szemszögéből fontosabb elemekkel szemben. Ez utóbbiakat viszont szintaktikailag kevésbé exponált helyre, pozicionálisan másodlagos helyzetbe emeli át, azaz megbontja a nemköltői nyelvi közegben hagyományosan kialakult erőviszonyokat. Azáltal, hogy a szószerkezet jelentéstartalma a jelentés magvát hordozni hivatott meghatározottról áttolódik az eredetileg járulókos jelentésű meghatározóra, a logikai-szemantikai struktúrát és értékrendet egy sajátos, poétikai struktúra és értékrend váltja fel. 3. A teljes metafora normálformájának másik változatában a képet értelmezős szószerkezet fejti ki. Az értelmezői metaforának két fő típusa van. a) Az egyikben a tárgyat a főnévi alaptag nevezi meg, s ehhez csatlakozik a metaforikus kép, értelmezői bővítmény gyanánt. Az ilyen szintagmában a nyelvtani és a képi determináció iránya mindig egybeesik. A szerkezet második tagja kétszeresen is meghatározza az első tagot: egyrészt mint értelmező az értelmezettet (nyelvtanilag), másrészt mint azonos az azonosítottat (képileg): „Bonifácz Béla hírlapíró és Danton és Robespierre meghatalmazottja a dunai tartomány igazgatására, egy napon a legnagyobb nehézségek árán tudott Budáról Pestre jutni" (VP. 112); „mintha fürge légi-omnibuszokból repdestek volna ki a fecskék, ezek a fehérasztalkendős zárdanövendékek, kik a nyárra szabadságot kaptak" (N. 446); „Rigó Jancsi pályájától megkergült cigányprímás, ez a kiviaszkolt bajszú körúti trubadúr vonta Budapest szentimentális dalait" (AD. 63); „Én megszabadítom öntől ezt a vidéket, mint egy kellemetlen személyiségtől, az erkölcsök Rózsa Sándorától" (N. 391); ,,Az elnök ezalatt tanácskérő pillantásokat vetett asztaltársaira, már csak azért is, hogy közben egy alattomos tekintetet (»röppentyűt«, mint később mondogatta) vethessen Vilma kisasszonyra a szomszéd szobába" (BU. 386); ,,a színésznők, ifjú, rózsaszínű, piszén mosolygó kis báránykák szűk nadrágocskát szerettek a színpadra ölteni, akár volt erre ok, akár nem" (VP. 38); „És az ifjú három keblet, három jószagú rózsát számolt meg azon percek alatt, amíg ajkai oly hévvel jártak a tapintás és érzés csodálataiban, mint egy törleszkedő kecskéé ..." (VB. 272); ,,Menj már, Stranszki, az esti sörözéseiddel, ezekkel a hasnövesztő szerekkel, amelyek előbb-utóbb okozói lesznek mindenféle betegségnek" (BÚ. 489); „Jöjj asszonyhazugság, drága tünemény, aranyat vérző napszállati felhő, kábult zeneszáma amorettes muzsikáló órának, sárga selyemfüggönyökön átszűrődő hajnalcsillag sugara, boldogan epedett öngyilkos hálál és virággal beültetett, női könnyel öntözött, regényes, magányos sírhalom az erdőszélen . . ." (ASZJNT. 72); „megmondott már róla mindent az én szomszédom, az én Zrínyi Miklósom" (VP. 142); „A szerelmesek, ezek a furcsa filkók az élet kártyajátékában, voltaképpen minden más férfit alsónak néznek" (N. 334); „Négylábon szaladt itt a férfi, a teremtés dísze, és sárban fetrengett a nő, az élet virága" (AD. 114); „utoljára vallom be önnek mindazon gyengéd tiszteleteket: szívemnek vadrózsáit; a libegő hangulatokat: elmúlt életem légkarikáit; a trillázó elgondolkozásokat: a homlokom körül repkedő lepkéket . . . amelyek úgy szálladoztak le és fel napjaimban, mint a kötélhintán két szerelmesek"