Nyelvtudományi Közlemények 79. kötet (1977)

Tanulmányok - Kemény Gábor: Nyelvtani és képi determináció a teljes metaforában [Détermination grammaticale et imagée dans la métaphore complete] 177

NYELVTANI ÉS KÉPI DETERMINÁCIÓ 183 töltenie. Mivel azonban nem akarunk megrekedni a „taxatív" stilisztika szintjén (ennek elégtelenségéről vö. SZATHMÁBI: NéprNytud. 14: 67 — 68), nem érjük be a példák mechanikus felsorakoztatásával, hanem arra törekszünk, hogy a funkcionális szemlélet jegyében, a nyelvi formák rendeltetését szem előtt tartva adjunk választ a felmerülő kérdésekre, pl.: hogyan befolyásolja a nyelvtani és a képi determináció viszonya az illető képtípus stiláris jellegét, stílusértékét? vagy: mennyiben releváns a stilisztikai minősítés szempontjából, hogy egy adott képben a kétféle meghatározottság iránya azonos-e vagy ellentétes? stb. 2. A birtokos jelzős szintagmában mindig a birtokos jelző az azonosított (a kép tárgyi eleme), s a jelzett szó, a birtok az azonos (a képi elem). Ez a sorrend nem fordítható meg (vö. J. SOLTÉSZ: i. m. 236). Következésképp a nyelvtani és képi determináció iránya ebben a típusban mindig ellentétes: érintetlen hajadonok borízű almája (N. 496); életem almafája (N. 491); a nyár aranygyepe <ŐU. 215); a magosság arany-tengere (N. 307); a boldogtalanság baglya (AD. 265); a mutatók bajuszai (JST. 310); a bánatok banyakemencéje (VB. 424); a törvénykönyv beretvaéle (VB. 375); a sors fekete bikája (BÚ. 479); a liget faleveleinek csipkefátyola (AD. 106); a dudvák dárdája (N. 482); az élet nagy éjszakája (N. 440); a bűnök vagy bánatok ólmos esője (N~. 483); a barátnők irigy falanxa (AD. 129); a megalázkodás, engedelmesség, odaadás nászi fátyola (VB. 267 — 8); daluk tündéri fátyola (AD. 264); boldogságok tűnő felhői (N. 316 — 7); a forró szavak felhőszakadása (N. 430); a bánat fellege (VP. 179); a leheletek kábító füstje (N. 496); a fájdalom és kín gőze, füstje (AD. 16); a valóságos élet gránitkövei (VB. 263); a halál gyorsvonata (N. 343); a délutáni újság gyufalobbanása (AD. 91); a sarlós hold hajólámpása (AD. 130); egy céltalan, vak, vakondok élet hamva (N. 491); a hangok harangjátéka (N. 496); az édes ábrándozás hímpora (N. 335 — 6); a szavak jégzajlása (N. 395); a gyönyörök kalitkája (VB. 424); a higgadtság, meggondoltság karosszéke (P. 128); a beszéd kárpitja (N. 441); az éjszaka setét kárpitja (N. 306); az élet kártyajátéka (N. 334); az udvariasság, a kedveskedés és a szélhámosság fehér kesztyűje (N. 441); a szemrehányó lelkiismeret gyóntató ketrece (N. 440); az öröm klarinéthangja (VB. 262); a bánat komondora (VB. 446); a szemérem köténye (N. 474); az álom kútja (AD. 96); a női szenvedések labirintusa (AD. 179); érzelmeid lávája (N. 411); a vallás fekete lepkéi (P. 162); az élet új lisztje (AD. 200); a magányosság büszke lovagsisakja (VB. 434); a nyugodalom néma madara (N. 341); a vallomás gyönge mécse (N. 492); a suttogások méze (N. 496); az álmok mezősége (N. 474); a hazugság színes mezőségei (SZ. 201); a halál napja (VP. 57); a boldogtalanság ólpmnehezékei (VB. 260); az almafavirágok nőies öle (N. 482); az élet pallói, lépcsői, pincéi (Ú. 15); a hazugság paripája (BÚ. 438); az élet parkettje (VP. 163); rejtett üdvök tarka pázsitja és jószagú rizsporral behintett ösvénye (ŐU. 207); a kultúra pezsgője (AD. 62); lelkük pincéje (N. 442); a halál csúf fekete pókja (N. 482); a hó préme (ÉZ. 154); az élet promenádja (BÚ. 365); az igazság rétje (SZ. 201); a gond és bánat rőzsekötege (AD. 265); foglalkozásunk fekete ruhája (AD. 79); a kis fekete kottajegyek sövénye (N. 287); a regénykönyvek szénaboglyás sűrűsége (AD. 62); az éj szelindekei (N. 280); a kínok szurokja és tolla (N. 469); a férfiasság sarkantyús taréja (AD. 77); az élet tornya (N. 496); a vágyak piroskalapos törpéi (VB. 268); az éjszaka kormos tűzhelye (N. 396); a lélek csendes tűzhelye (VP. 80); a szél szeszélyes ujjai (N. 312); a mámor uszálya (AD. 167); a vész, a bánat, a nyugtalanság üszke (VP. 80); a sírás üvegharangja (VB. 262); a szerelem vadásztarisznyája (N. 431); az élet vására (N. 496); érzékiségünk virágporzói (VB. 434); a titoktartás völgye (VB. 414); a vágyak habzó zuhataga (VB. 272). Ezekben a birtokos jelzős szintagmákban a grammatikai struktúra gyakorlatilag tükörképe a szemantikainak, azaz úgy esik egybe vele, hogy miközben egyrészt formát ad neki, másrészt magával e létrehozó formával tagadja a létrehozottat, a nyelvtani szerkezetben tartalmazott szemantikaiképi mondanivalót. Ebben a képtípusban a tárgyi valóság reális elemei (a kifejezendők) a nyelvtanilag alárendelt tagban fogalmazódnak meg, míg a szerkezet alaptagja, a metaforikus birtokszó szemantikailag a kvázi-szintre