Nyelvtudományi Közlemények 79. kötet (1977)

Tanulmányok - Kemény Gábor: Nyelvtani és képi determináció a teljes metaforában [Détermination grammaticale et imagée dans la métaphore complete] 177

182 KEMÉNY GÁBOR (— Asszonyságok díja). Bp. 1958, Magvető [= N.]; Mit látott Vak Béla szerelemben és bánatban (In: Mákvirágok kertje. Bp. 1961, Magvető) [= VB]; Boldogult úrfikoromban (— Hét Bagoly). Bp. 1963, Szépirodalmi [= BŰ.]. Számos példát merítettem ezenkívül Krúdynak egyéb műveiből is: Aranykéz utcai szép napok. Bp. 1958, Szépirodalmi [= ASZN.]; Az élet álom. Bp. 1957, Szépirodalmi [= ÉÁ.]; Éji zene. Bp. 1961, Magvető [= ÉZ.]; Hét Bagoly (- Boldogult úrfikoromban). Bp. 1963, Szépirodalmi [= HB.]; N. N. (Az útitárs). Bp. 1959, Szépirodalmi [= N. N".]; Az ördög alszik. Bp. 1972, Szépirodalmi [= ÖA.]; ő szi utazás a vörös postakocsin (— A vörös postakocsi). Bp. 1963, Szépirodalmi [= OU.]; Pest ezerkilencszáztizenötben. Bp. é. n. [1915], Dick Manó [ = P.]; Szindbád. I. Bp. 1957, Magvető [= SZ.]; Az útitárs (- N. N.). Bp. 1959, Szépirodalmi [= Ű.]. 8. Végül néhány szót az elemzés módjáról és menetéről. A Krúdy-metaforák vizsgálatát három síkon kísérlem meg elvégezni, összhangban azzal, amit ALBERT HENRY a stilisztikai kutatás három szintjéről ír: ,,l'analyse devrait . . . s'exercer surtout dans trois directions: définir la fonction personnelle, liée à l'expressivité immédiate; préciser le rôle et la place hiérarchique, lorsqu'il s'agit d'une combinaison rhétorique . . .; dans le cas des séries, ou sur le plan d'un développement général, déceler les dominantes. En somme, trois niveaux: la figure en soi; la figure dans une structure locale éventuelle; la figure dans l'ensemble d'une oeuvre" (Métonymie et métaphore 49). A három szint tehát a következő : a) az egyes kép (lexikológiai sík) ; b) a kép a közvetlen kontextusban (szintaktikai sík); c) a kép egy nagyobb összefüggésben, a mű vagy az életmű makrokontextusában (textuális sík). Más szavakkal: a leírásnak három fő szintje van, a szintagma, a mondat és a szöveg. Az elemzésnek ki kell terjednie mind a háromra: a szövegkörnyezetükből kiemelt nyelvi mikrostruktúrák boncolgatásának, az ún. „izoláló" módszernek éppúgy megvan a maga létjogosultsága, mint a nagyobb terjedelmű, lezárt, kerek egészek tanulmányozásának, hiszen a részeknek is van önértéke, nemcsak az egésznek (vö. TÖRÖK GÁBOR: i. m. 5 — 7). Érdemes azonban — az elemzés teljesebbé tétele érdekében — azt is felderíteni, hogyan épül bele a nyelvi részstruktúra, az egyes nyelvi elem (pl. egy metafora) a műalkotásnak szűkebb és tágabb összefüggéseibe. Dolgozatunk III. és IV. fejezetében — mintegy kitekintésül — megpróbálkozunk majd ezzel is, a ,,kontextuális" vagy „globális" szemléletmód és stílusfelfogás alapján. II. 1. A tárgynak és a képnek (az azonosítottnak és az azonosnak) nyelvtani és képi viszonyát az alábbiakban típusonként vizsgáljuk meg. Az egyes metaforafajták bemutatása során nem fogunk takarékoskodni a példákkal, mégpedig főleg azért nem, mert tudomásunk szerint Krúdy teljes metaforáival eddig még senki sem foglalkozott behatóbban. A teljes metaforát nemigen szokták az író sajátságos nyelvi kifejezőeszközei (többszörös mondatösszetételek, hasonlatok, régi és ritka szavak kedvelése, archaizálás, zeneiség stb.) közé számítani, pedig elég gyakran előfordul, és fontos tényezője a jellegzetes Krúdy-stílusnak. Az idevágó kutatások hézagossága miatt e tanulmánynak az elemzésen kívül, vagy inkább az előtt az adatközlés funkcióját is be kell