Nyelvtudományi Közlemények 79. kötet (1977)

Tanulmányok - Szabolcsi Anna: Megjegyzések a Montague-grammatikáról [Remarks on Montague Grammar] 157

MEGJEGYZÉSEK A MONTAGUE-GRAMMATIKÁRÓL 167 ebben a végtelen sok világban a szokásos módon végezhetünk következtetéseket, mégsem kell a kérdéses mondatok jelentésazonosságát állítanunk. A lehetséges világok megoszlását most a következő ábrán szemléltethetjük: összes lehetséges világ aktualizálható világok (ahol a logikai szavak a megszokott értelmüket kapják) logikailag lehetséges világok (ahol a jelentésposztulátumok érvényesek) így tulajdonképpen beszélhetünk arról is, hogy két mondat a logikailag lehetséges és aktualizálható világokban ugyanazt jelenti — s ezzel utalhatunk a köznapi értelemben vett jelentésazonosságra. Tudnunk kell azonban, hogy ez nem „igazi" jelentésazonosság. Tudniillik — mint láttuk — éppen a jelentéskülönbségekre nem kapunk kielégítő magyarázatot, ha csak ilyen világok létezését tesszük föl. Ezeknek a megjegyzéseknek a célja nem csupán az, hogy a tautológiák — egyébként igen fontos — kérdését tisztázzuk. Mi következik ugyanis mindebből az egymással azonos jelentésű mondatokra (legyenek bár tautológiák vagy kontingens igazságok)? Az, hogy két mondat akkor és csak akkor lehet egymással azonos jelentésű, ha egymásnak pusztán szintaktikai változatai. Ezen azt értjük, hogy azonos jelentésű elemi egységekből épülnek föl; továbbá, ha két különböző szintaktikai műveletet végeztünk a két kifejezésben, akkor a két művelet egymással egyenértékű volt. (Nyilvánvaló, hogy Az eső esik vagy az eső nem esik és A szél fúj vagy a szél nem fúj ilyen módon nem szintaktikai változata egymásnak.) Az azonos jelentésű kifejezéseket CARNAP intenzionálisan izomorfoknak nevezi (szembeállítva a csak logikailag ekvivalens kifejezésekkel). Ezeknek a jelentésazonossága tehát abból következik, hogy ugyanazt a dolgot többféle módon is el lehet mondani. Az intenzionális izomorfia kimutatásához természetesen az is szükséges, hogy bizonyos szintaktikai műveletek egyenértékűségét ki tudjuk mondani. Lesznek tehát olyan operációk, amelyeket rögzítenünk kell. A rögzítések megválasztásakor azonban rendkívül óvatosaknak kell lennünk; pontosan tudnunk kell, hogy mi az a jelentésfogalom, amelyhez képest rögzítjük az operációk jelentéstartalmát. (A szinonímia kérdéséhez vö. még DAVID LEWIS, General Semantics i. h.) Föl kell hívnunk azonban a figyelmet egy lényeges szempontra: bizonyos műveletek jelentésének a rögzítése nem ugyanaz, mintha e műveleteknek semmiféle jelentést nem tulajdonítanánk. Azaz: pontosan meg kell monda-