Nyelvtudományi Közlemények 79. kötet (1977)

Tanulmányok - Szabolcsi Anna: Megjegyzések a Montague-grammatikáról [Remarks on Montague Grammar] 157

MEGJEGYZÉSEK A MONTAGUE-GRAMMATIKÁRÓL 165 egyébként igen fontos szerep jut a kvantifikációnak. A kvantifikáció helyes kezelése azért is szerepel Montague leggyakrabban idézett cikkének címében, mert hagyományos szerepén kívül (mint pl. a Minden férfi szeret egy nőt mondat kétféle olvasatának előállítása) ebben a cikkben az intenzionális-extenzionális többértelműségek kezelésére is a kvantifikaciót használja sikerrel Montague. Az intenzionáüs kifejezések problematikáját azért tárgyaltuk ilyen hoszszadalmasan, mert egy szemantikai modell értékelése szempontjából döntő az, hogy kezelni tudja-e őket vagy sem. Ezeknél ugyanis éppen arról volt szó, hogy bizonyos mondatok kielégítő szintaktikai levezetését és jelentéssel való ellátását lehetetlenség megoldani a jelentés egy általános fogalmának tisztázása nélkül. Ha egy elmélet ezeket a problémákat nem képes kezelni — vagy a távoli jövőben megoldandó föladatok közé sorolja őket —, az kérdésessé teszi az egyszerűbb — extenzionális — problémákra adott válaszainak általános érvényét is. Nem is beszélve arról, hogy a jelentés fogalmának tisztázása mindenképpen a szemantika alapkérdése. 2.3. Néhány szó erejéig utalnunk kell arra is, hogy miben különbözik ez a megoldás attól, amit FREGE javasolt (Über Sinn und Bedeutung). (A rövidség kedvéért Frege gondolatait jelentősen le kell egyszerűsítenünk.) Az a követelmény, amit mi — nyelvészeti hagyományok alapján — úgy fogalmaztunk, hogy a szerkesztett kifejezések jelentése alkotórészeik jelentésének a függvénye, Fregénél így hangzik: A szerkesztett kifejezések extenziója alkotórészeik extenziójának a függvénye. Ezt szokás fregei funkcionális elvnek nevezni. A fregei követelménynek az a magyarázata, hogy a formális nyelvekben nincsenek a természetes nyelvéhez hasonló intenzionális-extenzionális többértelműségek, s Frege itt a formális nyelvekéhez hasonló szabályosságot akart a természetes nyelvbe vinni. Ez konkrétan úgy valósul meg, hogy a kifejezések rendes körülmények között extenziójukat (Frege terminusával: Bedeutungjukat) jelölik. Másodlagos esetekben azonban jelöljék saját intenziójukat (Sinn-jüket). így például az intenzionalis ige mindig tárgyának extenzióján működne; csakhogy ez az extenzió egyszer „igazi extenzió", másszor pedig intenzió lenne. Ez a megoldás valószínűleg elég nehezen fogalmazható meg egy formális nyelvtan keretében. Ehelyett Montague azt az — egyébként nyelvész-szemmel kielégítőbb — megoldást választotta, hogy minden esetben alkotórészeik jelentésétől függ a szerkesztett kifejezések jelentése (s így az extenziója is). A fregei funkcionális elvnek azonban nagy jelentősége van a matematikai kezelhetőség szempontjából. Ezért Montague ezt szintén megvalósította. Abban a modellben, amelyet interpretációként bevezettünk, értelmezni tudjuk az intenzió-függvényeket. Az ilyen modellek leírására alkotta meg Montague az intenzionalis logikát (illetve annak egy bizonyos változatát). Az intenzionalis logika nyelve lesz az a formális nyelv, amelynek kifejezéseit Montague szemantikai reprezentációként használja. Az intenzionalis logika nyelve maga — bármilyen paradoxul hangzik — extenzionális. Ez annyit tesz, hogy a fregei (extenziókra megfogalmazott) elv érvényesül benne. Ezt az teszi lehetővé, hogy vannak olyan kifejezései — függvény-jelei — is, amelyek mindig intenziókat jelölnek. Ezek tehát olyan jelek, amelyek a nekik megfeleltetett természetes nyelvi kifejezés jelentését jelölik. (Vannak termesze-