Nyelvtudományi Közlemények 79. kötet (1977)

Tanulmányok - Szabolcsi Anna: Megjegyzések a Montague-grammatikáról [Remarks on Montague Grammar] 157

MEGJEGYZÉSEK A MONTAGUE-GRAMMATIKÁRÓL 163 vényt propozíciónak nevezik. Ez a függvény természetesen úgy rendel igazságértéket a mondathoz, hogy a mondat fölépítését veszi figyelembe: azt tehát, hogy a mondat által leírt tényállás fönnáll-e az adott lehetséges világban. Térjünk át most egy érdekesebb esetre, és vizsgáljuk meg a melléknevek jelentését ! Az elsőrendű predikátum-kalkulust használó szemantikusok (s így a generatív grammatik művelőinek jó része) a mellékneveket szintén predikátumokként kezelik. Szerintük például a szőke minden világban egy halmazt jelöl. Ekkor a jelzős főnevek extenziója mindig két halmaz közös része (metszete) lesz. Ezt fejezi ki az is, hogy pl. az A szőke fiú szalad mondatot így elemzik: A fiú szőke és a fiú szalad. Vajon mire vezet ez az elemzés ebben az esetben: A hatalmas bolha ugrik ? Ez a mondat igaz lehet akkor, ha a kérdéses bolha mondjuk ötméteres; de igaz akkor is, ha a bolha parányi, csak éppen bolhának hatalmas. Az utóbbi esetben mondatunk jelentése nem azonos azzal, hogy A bolha hatalmas és a bolha ugrik, hiszen a bolha nincs benne a hatalmas dolgok halmazában. Ahhoz, hogy a szőke x extenzioját megállapíthassuk, a főnévnek csak a pillanatnyi extenzioját kell ismernünk. A hatalmas x extenziója azonban attól függ, hogy mi a jelzett főnév jelentése! Hiszen a bolha jelentése mondja meg, hogy a lehetséges világok összességében mik nevezhetők bolháknak; ebből állapíthatjuk meg, hogy pillanatnyi bolhánk hatalmas-e. Most a következő megoldási javaslattal kísérletezhetünk: a melléknevek között különböztessünk meg csoportokat. A &s:<5A;e-típusúak extenziója mindig egy halmaz legyen; a hatalmas-tipusúak. extenziója viszont egy olyan függvény, amely a jelzett főnév jelentését képezi le a jelzős főnévi szerkezet pillanatnyi extenziójára. Azaz, pl. a bolha jelentéséhez mindig hozzárendeli a hatalmas bolhák halmazát. Ez a megoldás azért gyanús, mert a kétféle melléknév szintaxisa tökéletesen egyforma: külön szintaktikai kategóriába sorolásukat semmilyen mondattani érv nem támasztja alá. Ez az ellenvetés pedig súlyosabb, mint amilyennek első pillantásra látszik. Azt jelzi, hogy a szőke és a hatalmas csak egyedi jelentésükben különböznek. Az egyedi jelentéskülönbségek fölismerésében pedig nemcsak tisztán nyelvi (nyelvtani) ismereteinket használjuk föl, hanem a világról való tudásunkat is, ami abban testesül meg, hogy tudjuk: a hatalmasság másként viszonylagos, mint a szőkeség. A grammatikába pedig nem építhetjük bele ugyanazon a szinten a világról való és a tisztán nyelvtani tudást. Ezeknek az érveknek az alapján úgy kell döntenünk, hogy a szőke ós a hatalmas mégis ugyanabba a kategóriába kell hogy tartozzék. Ez azonban nem lehet a halmaz-jelölőké, hiszen ekkor tanácstalanul állnánk a másik fajta esettel szemben. Azt kell választanunk, hogy minden melléknév (jelzői pozícióban) egy függvényt jelöljön: a jelzett főnév jelentését képezze le egy halmazra (a jelzős főnévi szerkezet által jelölt dolgok halmazára). Változatlanul szeretnénk azonban számot adni az anyanyelvi beszélőnek arról a döntéséről, hogy szerinte abból az állításból, hogy A szőke fiú szalad, következik, hogy A fiú szőke. Ezt úgy tehetjük meg, ha fölveszünk ún. jelentésposztulátumokat, amelyek az ilyen következtetések helyességót biztosítják. A hatalmas esetében a föntihez hasonló következtetés esetenként igaz lehet (vö. az ötméteres bolhát), de nem biztos, nem szükségszerű. Ez azt jelenti, hogy a hatalmas-t tartalmazó mondat kétértelműségét és a szőké-t tartalmazó mondat egyértelműségét csak az veheti észre, aki pontosan ismeri e melléknevek jelentését. Az egyes szavak jelentését azonban másképpen tanuljuk meg, mint a mondattani műveletek tartalmát: az egyes szó 11*