Nyelvtudományi Közlemények 79. kötet (1977)
Tanulmányok - Barabás András–Kálmán C. György–Nádasdy Ádám: Van-e a magyarban tulajdonnév? [Are there Proper Nouns in Hungarian?] 135
VAN-E A MAGYARBAN TULAJDONNÉV? 153 (26) magyarázzuk az élet és tudományt és az életet és a tudományt szembenállását a tulajdonnév/köznév kontraszttal, tekintsük a 'folyóiratcím' jelentésűt tulajdonnévnek, a másikat pedig nem. Ezzel azonban feladnánk a külső szintaktikai kapcsolódáson alapuló, fent bevált rendszerezést. Iménti (22)-es és (23)-as magyarázataink sem kielégítőek ebben az esetben. Ha ugyanis a (22)-est érvényesítjük, akkor elsiklunk azon tény fölött, hogy a folyóiratcím rendhagyóan viselkedik, és a jelentése is más. Ha a (23)-ast ismerjük el igaznak, akkor a G környezetben fellépő anomáliát (vagyis az élet után a tárgyrag hiányát) hagyjuk figyelmen kívül. Az „AC" típusról elmondhatjuk, hogy egyedülálló abból a szempontból, hogy elemei határozott és nem határozott környezetben is előfordulnak. Emiatt, attól függően, hogy milyen környezetben lépnek elénk, hol tulajdonnévi, hol köznévi jelleget mutatnak fel. A fent ismertetett három lehetőséget [(22), (23) és (26)] látjuk az ellentmondás feloldására. Egy leíró nyelvtannak valamelyiket következetesen érvényesítenie kellene. 5. Vizsgálódásaink végeztével meg kell határoznunk: mely formákat nevezhetjük a magyarban tulajdonneveknek, s hogyan csoportosíthatjuk őket. 5.1. A fenti elemzés alapján kimondhatjuk: (27) a magyar főnévi értékű elemek a V0 bj + a(z) H — t; a V0bj 4-4- t és a VSU bj H 1 környezetekben mutatott viselkedés alapján négy csoportot alkotnak, a korábban már jellemzett A, B, AB és AC típust. (28) E négy típus közül az 4, a £ és az AB típusok elemei nevezhetők kétséget kizáróan tulajdonneveknek. (Vö. 4.2.3.) (29) Az „AC" típus besorolására az 4.3.3. pontban ismertetett három lehetőség adott. 5.2. A tulajdonnevek általánosnak tekinthető felosztása jelenleg ez: személynevek; állatnevek; földrajzi, valamint csillag- és csillagzatnevek; intézménynevek; címek (sajtótermékeké, műalkotásoké). E csoportosításnak ismét az a hibája, hogy a jelentést a forma vizsgálata nélkül privilegizálja. Hiszen milyen kontraszttal tudnánk kimutatni, hogy egy magyar név személyé-e vagy állaté? Ezen az alapon bevezethetnénk a férfinév, kutyanév stb. kategóriáját, esetleg átmeneti jelenség lehetne a horcsa szó, 'női név', illetve 'tehénnév' jelentésben. Felmerül még néhány, a rendszerezéssel kapcsolatos gondolat a kérdés irodalmában. így ír például BALÁZS JÁNOS: „Még csak föl sem igen vetődött az a kérdés, hogy egyes kiemelkedő dátumok, mint 1848, 1917, 1919 stb., amelyeket sokan nagy kezdőbetűkkel írva tulaj donne vesíteni is szoktak, vajon nem alkotnak-e nyelvünkben külön tulajdonnévi kategóriát?" (297). Az évszámok valóban sajátos viselkedésű főnevek (1. korpuszunk idevágó B típusú elemét: ezerötvenöt), de nem meggyőző, hogy miért csak a „kiemelkedő" évszámok alkothatnának külön nyelvi kategóriát? Nyilván ismét a nagy kezdőbetűk és a magasztosság képzetének összefonódása az ok. Gyökeresen ellenkezik a fentiekkel MARTINKÓ ANDRÁS véleménye: ,,. . . a tulajdonnevek — mint formák — nem alkotnak rendszert" (194 — a szerző kiemelése). Még ennél is radikálisabb KÁLMÁN BÉLA: „A tulajdonnevek nem nyelvtani rendszert alkotnak. Osztályozásunk rendszerint külső, gyakor-1
