Nyelvtudományi Közlemények 79. kötet (1977)
Tanulmányok - Barabás András–Kálmán C. György–Nádasdy Ádám: Van-e a magyarban tulajdonnév? [Are there Proper Nouns in Hungarian?] 135
138 BARABÁS ANDRÁS-KÁLMÁN C. GYÖRGY-NÁDASDY ÁDÁM Mivel egy szófaj teljes, tökéletes jellemzéséhez a formális viselkedés és a jelentés valóban egyaránt hozzátartozik, a vita itt már elvi síkra tevődnék át: melyik kritériumé legyen az elsőbbség ? Ennek taglalásába itt nem mehetünk bele; annyit mindenesetre meg kell állapítanunk, hogy a (7)-ben tipizált leírási forma a gyakorlatban használható. 1.2.2. Nem így a tulajdonnév-definíciók. Ezek ugyanis kizárólag a sajátos jelentéstartalom (2) alatti elve alapján születtek, s így nem a (7), hanem a (6) típusába sorolhatók. Nem kevesebbet állítanak, mint, hogy a tulajdonnevet egyedül a jelentése teszi azzá, ami — anélkül, hogy ezt bármilyen külső, formális ismérvvel megtámogatnák.9 Dehát talán nincs is a tulajdonnévre egyértelműen jellemző formális ismérv?! És ha nincs, emiatt töröljük a tulajdonnevet a magyar nyelvtanból? Hiszen e nyelvben valóban vannak olyan főnévként funkcionáló elemek, melyek ,,. . . bizonyos élőlénynek vagy élettelen dolognak saját, külön nevei" és „Elsősorban a más lényektől vagy dolgoktól való megkülönböztetést segítik" (TEMESI: MMNy. 1 : 215). Sőt, ilyen elemek minden nyelvben kell, hogy legyenek, hiszen nem képzelhető el nyelv, amelyben ne lehetne valakit vagy valamit egyedien megnevezni. Az a tétel tehát, hogy a tulajdonnevek sajátos jelentéstartalmuk alapján válnak el más elemektől, önmagában igaz lehet. Csakhogy igazságának vagy hamisságának nincs szükségképpen köze a nyelvi rendszerhez. Ha ugyanis megengedjük, hogy bizonyos, kizárólag jelentésük alapján elkülöníthető elemcsoportok mint kategóriák bevonuljanak a nyelvtanba, akkor semmi racionális kifogásunk nem lehet az ellen, hogy — a tulajdonnévvel teljesen analóg módon — bevezessük például a következő kategóriákat, alszófajokat: (8) A prímszámnevek. — A számnevek egy csoportja az ún. prímszámnevek. A prímszámnóv olyan számnév, amely csak önmagával és 1-gyel osztható mennyiséget fejez ki, pl. három, százegy. (9) A hímnemű főnevek. — A magyar élőlényt jelentő főnevek kétfélék: hímneműek vagy nőneműek. Hímneműek azok a főnevek, melyek férfire, hím állatra, vagy a beszélő által hímneműnek tekintett élőlényre vonatkoznak, pl. apa, sógor; bika; kutya. Mivel tudjuk indokolni, hogy míg a tulajdonnév kategóriája minden nyelvtanunkban szerepel, addig a ,,prímszámnév", „hímnemű főnév" és sok más, amelyek pedig szemernyivel sem igazabb vagy hamisabb, relevánsabb vagy irrelevánsabb kategóriák amannál, sehol sem találhatók?10 A szemantika illetékessége bizonyos nyelvleírási kérdések eldöntésében vitathatatlan — a formális elemzés mellett. De szemantikai definíciókat használni formális elemzés nélkül — ez rendkívül ingoványos talajra viszi a nyelvleírást. Nemcsak azért, mert végtelen számban állíthatnánk fel az (5) és (6)-hoz hasonló kategóriákat (s épp ez teszi kétségessé, hogy mondanánk-e közben bármi relevánsát a leírni kívánt nyelv zárt és véges rendszeréről), hanem azért is, mert a dolog természeténél fogva e definíciók megfoghatatlanul általánosak. »Erről bővebben 1. 3.2.1. 10 Pontosabban: csak egy helyen. SATTVAGEOT egész alfejezetet szentel a magyar főnév nemének!
