Nyelvtudományi Közlemények 79. kötet (1977)

Tanulmányok - Fónagy Iván: A variáns, az emfatikum és a dinamikus elvű leíró hangtan [La variante, l’emphase et la phonétique déscriptive dynamique] 105

130 FÓNAGY IVAN hogy a nyelv a nyelvtől idegen, rajta kívül álló törvények szerint változik (Cours 163). Valóban úgy látszik, hogy ilyen nyelven kívüli tényezők — nevezetesen a beszéd szubsztanciáját felhasználó archaikus kommunikáció — interferálnak a nyelvi közléssel. Ezek megragadására sincs lehetőség a strukturális nyelvészet adott keretei között. Az r hang szubsztanciája nyilvánvaló módon szerepet játszott az apikális /r/ átalakulsában uvuláris /R/-ré vagy frikatív /a/-ré vagy /z/-vé válásában. Ez a változás — mely a provençalban egy új r/R oppozíció kialakulásához vezetett — érthetetlen marad, ha az r hangok szubsztanciájáról eleve nem veszünk tudomást (Cours 164 k.). Az a kategória-rendszer, melyet Laziczius Gyula alakított ki nem elég tág, és nem elég rugalmas ahhoz, hogy mozgásában írjuk le a hangváltozást. A saussure-i alapelveknek megfelelően Laziczius eleve kirekeszti a vizsgálatból a „nem igazi" variánsokat, azokat a hang változatokat, melyek (még) nem általánosak. Ha a még nem nyelvi érvényű hangjelenségeket kirekesztjük a vizsgálatból, a hangváltozás megfigyelése, leírása lehetetlenné válik, ahogyan ezt BLOOMFIELD is, HOCKETT is hangsúlyozta,12

kik a dolgok természetében keresték az okot. Valójában csak akkor leírhatatlan a hangváltozás, ha ragaszkodunk a statikus szinkrónia saussure-i elveihez, ha nem veszünk például tudomást arról, hogy Rómában már Ciceró idejében a spontán beszélgetés folyamán többen nyíltan ejtették a rövid % fonémát, hogy leveiben Cicero auricula helyett oricula-t ír, azaz: hogy megindult már a harc az i fonéma [i] és [e] változata, az /au/ diftongus [au] és [o] változata között, jóval az /e/ és az /o/ általánosulása előtt. A hangváltozás — és általában a nyelvi változás — jellegzetessége, hogy a változóban levő jelenség státusa bizonytalan, ellentmondásos: már nem egyéni és még nem nyelvi. A változás folyamata a változatok jellegének, nyelvi szerepének, stiláris értékének szüntelen átalakulásából áll (FÓNAGY, Váltakozás 1967. 136 k.). Laziczius, aki a változatok nyelvi jellegének, fontosságának hangsúlyozásával szakít a statikus szinkron leírás elveivel, Bühlerrel vitatkozva szembekerül önmagával is. Nem tartja minden szempontból illusztratívnek Bühler hasonlatát, aki a beszédhangok releváns és irreleváns tulajdonságai közötti különbséget a zászlónyelv példáján mutatja be: a zászlók mérete, alakja irreleváns, ha a konvenció alapját a zászlók színe képezi. Laziczius a párhuzamot félrevezetőnek tartja, legalábbis tökéletlennek. A zászlónyelv, írja „merev konvención alapul. A hangosnyelv konvenciói más természetűek; ami a hangosnyelvben (Lautsprache) ma a konvenció [tehát az ábrázolás] szempontjából irreleváns, az holnap relevánssá válhat" (Probleme, SW 56). Ezzel a dinamikus szinkron leírás lényegére mutatott rá, áttörve a statikus leírás elvben elfogadott korlátait. FÓNAGY IVÁN 12 ,,A hangváltozás folyamatát soha sem figyelték meg közvetlenül; a következőkben meglátjuk majd, hogy a jelenleg rendelkezésünkre álló eszközökkel, ez teljesen elképzelhetetlen" (BLOOMFIELD, Language 1933. 347). „Senki sem figyelt még meg hangváltozást: csak a következményei alapján ismerjük fel" (HOCKETT, Modern linguistics 1958. 439).