Nyelvtudományi Közlemények 79. kötet (1977)

Tanulmányok - Fónagy Iván: A variáns, az emfatikum és a dinamikus elvű leíró hangtan [La variante, l’emphase et la phonétique déscriptive dynamique] 105

A VARIÁNS, AZ EMFATIKUM... 129 A múlt permanens rekapitulálása eleve mozgást hoz a leírásba. A jövő felé azonban Chomsky rendszere ugyanolyan zárt, mint Saussure-é. CHOMSKY is igyekszik a lehetőség szerint kirekeszteni a variációt a nyelv leírásából, akárcsak Saussure (Aspects 1965. 3). Ezen a ponton Laziczius fonológiai elmélete hajlékonyabb, dinamikusabb. Több lehetőséget nyújt a keletkezőben levő nyelvi jelenségek megragadására. Az emfatikum fogalmának bevezetésével még jobban eltávolodott Laziczius — ha akaratlanul is — a nyelvet szubsztanciától mentes, formális struktúraként kezelő saussure-i, hjelmslevi nyelvszemlélettől,11

s ezen a ponton is túlmutat a generatív fonológián. A primer emfatikum (szemben a miliőemfatikummal) azért kifejező, mert többet fejez ki a jelelemnél. Azért fejez ki többet, mivel szubsztanciája érzékelhetővé, hatékonnyá válik, amint az artikuláció eltér a nyelvi szabályok által meghatározott hangtípustól, egy másik, archaikus, nyelvelőtti kód szabályait követve: jelelem s egyúttal gesztus.. A hangváltozás és általában a nyelvi változás, egy archaikusabb kommunikációs rendszerhez való visszakanyarodást tételez fel (FÓNAGY, A beszéd dinamikus leírásának elveiről 1964; Nyelvek a nyelvben 1976). Nem érthető meg, nem írható le anélkül, hogy —^ a konkrét beszédtevékenységet követve — magunk is túl ne lépnénk a nyelv határain. Képtelenség a grammatikai szabályok változását a grammatikából levezetni, olyan grammatikát posztulalni, mely a szabályaival ellentótben álló kifejezéseket hoz létre, akár hangokról, akár a szavak jelentéséről, akár szintaktikai szabályokról legyen is szó. Óhatatlanul számolnunk kell a nyelvtannal szoros kapcsolatban alle, de merőben más (archaikusabb) szabályok szerint működő torzító tevékenységével. Nem oldja meg a kifejezőség, a változás lényegéhez tartozó ellentmondást, ha a nyelvtani szabályosság („grammaticality") fogalmát az elfogadhatóság (,,acceptability") fogalmával egészítjük ki (CHOMSKY, Aspects 1965. 22 kk. vö. még: W. SANDEBS, Stiltheorie 1973. 66). A szinkron leírás akkor dinamikus, ha képes megragadni a mozgást a jelenben anélkül, hogy szakítana a szinkronikus leírás alapelvével anélkül, hogy a jelenségeket történeti összefüggésbe állítaná — szembe kerülve ezáltal a dinamikát érzékelő, de a változásról tudomást nem vevő beszélő nyelvszemléletével. Ehhez kétszer is le kell térnie a leírásnak a hagyományos útjáról: (a) számolnia kell azokkal a beszédjelensége kkel („parole-tényekkel"), melyek nyelvi jelentőségre tesznek szert; (b) tudomást kell vennie a kifejezővé váló beszédjelenségek szubsztanci ájáról, mielőtt még kialakult volna a szubsztanciából az új forma melyben nyomtalanul feloldódik ismét a szubsztancia. Minden nyelvi változás óhatatlanul a szubsztancia felvetődésével kezdődik, és a szubsztancia legyűrésével, demotiválásával végződik: rekapitulálja a nyelvkeletkezés folyamatát. SAUSSURE világosan látta, hogy „mindaz, ami a nyelvben diakronikus, csak a beszéden át válhat azzá" (Cours 1966. 138). Ugyanakkor rendszere eleve lehetetlenné teszi, hogy számolni lehessen ezzel a döntő tényezővel. Felteszi, 11 „A hangképző szervek éppúgy kívül állnak a nyelven, mint ahogy a morzeábécé átírására szolgáló villanygépek függetlenek ettől az ábécétől; a hangképzós, vagyis a hangképek kivitelezése egyáltalán nem érinti magát a rendszert. Egyébként lehetetlen, hogy a hang önmagában, mint anyagi elem a nyelvhez tartozzék" (B. LŐBINCZY ÉVA fordítása, Cours de linguistique générale [1916] 1966. 36, 164). 9 Nyelvtudományi Közlemények 79/1—2.