Nyelvtudományi Közlemények 79. kötet (1977)

Tanulmányok - Fónagy Iván: A variáns, az emfatikum és a dinamikus elvű leíró hangtan [La variante, l’emphase et la phonétique déscriptive dynamique] 105

128 FÓNAGY IVÁN ahogyan ,,az ellentmondások folytonos létesülése és egyidejű megoldása" határozza meg a mozgást általában (ENGELS, Anti-Dühring 1948. 115). A dinamikus szinkron leírás feladata éppen a sokféle ellentmondás kibontakoztatása és nem ezek kiküszöbölése. LAZICZITJS GYULA elméletének nyelvtudomány-történeti jelentősége főként abban áll, hogy ráirányította a figyelmet a variáció nyelvi jellegére, nyelvészeti jelentőségére. Érthető, szinte szükségszerű, hogy a változást, az ellentmondást a rendszerből kiküszöbölő saussure-i szinkron nyelvszemlélet a variációt is eleve kizárta a leírásból, és a fiktív ,,parole-nyelvészetnek" engedte át (SAUSSURE, Cours [1916] 1968. 38, 165). Saussure számára a változatlanság a nyelvrendszernek mint absztrakt, puszta értékek rendszerének (Cours 116) alapvető sajátsága. A leíró és a történeti módszert éppen ,,az evolutív és statikus tény közötti gyökeres ellentét" jellemzi (Cours [1916] 1966. 129, LŐRINCZY EVA ford. 117). A változás csak a rendszeren kívül tanulmányozható (Cours 124, GODEL, Les sources 1957. 124). A változás idegen a rendszertől, akcidentális a rendszer szempontjából. A diakronikus tények „esetlegesek", „sajátosak" (Cours 131, magyar ford. 119). „Minden puszta véletlenből ered (tout vient d'un pur accident)" (124). „A rendszer módosulása a rendszertől idegen jelenségek hatására jön létre (Cours 134). A természetes (élő) nyelveket ugyan az állandó változás különbözteti meg a mesterséges nyelvektől, a változás ugyanakkor idegen minden nyelvtől. ROMAN JAKOBSON korán rámutatott ezzel szemben arra, hogy a változást csak a rendszerből kiindulva érthetjük meg, és hogy a rendszer leírásánál is számolni kell a nyelv dinamizmusával.10 TELEGDI ZSIGMOND, a generatív típusú nyelvleírásból kiindulva kimutatja, hogy ,,a nyelv egy történetileg meghatározott alakját lehetséges mint állapot és fejlődés egységét felfogni, sőt, hogy a valóság ezt a felfogást előírja, ránk kényszeríti" (A nyelvtudomány meghasonlásáról 1963. 300, eredeti, német változata: Über die Entzweiung 1962). Telegdi emelte ki a generatív nyelvleírás dinamikus aspektusát, ő mutat rá először annak elméleti jelentőségére, hogy a nyelv történeti fejlődésének fővonalait logikai összefüggések formájában tartalmazza (Jüngere Entwicklung 1961. 251). A strukturális leírás és a nyelvtörténet kapcsolatát elemzi számos példán PAPP FERENC (Strukturális leírás 1967). Az absztrakt fonémától a beszédhangtípusig vezető út nemegyszer frappáns módon hasonlít a hang történelmi útjára. CHOMSKY és HALLE leírásában évszázadokat járnak be az angol magánhangzók a szinkrónia keretében (Sound patterns 1968), SCHANE francia fonológiájában csak „menet közben" alakulnak ki a francia nazális magánhangzók: transzformációs történetük a XII. századig nyúlik vissza (The phonème revisited 1971). A magyar nyelv generatív fonológiájában a nyíl szó /i/-je az ómagyar veláris i-ra megy vissza (SZÉPE GY., Alsóbb szintek 1969). (Kérdés persze, hogy a nyelvtörténeti tények ismerete nélkül is hasonló feltevésekre került-e volna sor.) 10 ,,A

mozgásélmény (perception du mouvement) a szinkroniában is jelen van", írja JAKOBSON a Prinzipien der historischen Phonologie-ban (1931, 265; francia változata: Selected writings I: 218). Az orosz fonémarendszer fejlődéséről szóló tanulmányában kiemeli, hogy ,,a változások beletartoznak a szinkrónia keretébe". ,,A diakrónia szinkron vetületének leggyakoribb formája a változás két fázisának funkcionális differenciálása (l'attribution d'une fonction différente aux deux termes d'un changement). És megfordítva, a szinkrónia diakronikus vetületének jellegzetes módja egy stílussajátság általánosulása" ((1929) Selected writings I: 19). „Minden fonetikai változás szinkronikus jelenség kifejlődése folyamán (in its proceding). Egymás mellett áll a változás kezdete és végpontja" (Phonology and phonetics (1956). Selected writings I: 502).