Nyelvtudományi Közlemények 78. kötet (1976)
Tanulmányok - Komoróczy Géza: A sumer–magyar nyelvrokonítás [Die sumerisch-ungarische Sprachvergleichung] 3
A SUMER-MAGYAR NYELVROKONÍTÁS 5 „Szép Szó" c. mellékletében közölt őstörténeti sorozatában jobb ügyhöz méltó lelkesedéssel kivonatolta — persze, szalonképesség céljából, a források megnevezése nélkül, sőt egyáltalán, hallgatva a sumerekről is — a „sumer— magyarológus"-ok őshaza-elméleteit.11 E két példát csupán véletlenszerűen ragadtam ki, gyűjtésemben számos hasonló akad. A kronológia teljesen egyértelmű: a sumer—magyar nyelvrokonítás magyarországi ostroma az 1960-as évek derekán kezdődött. A mozgalom a nyugati magyar emigráció köreiben mintegy fél évtizeddel korábban bontakozott ki. Hangadói, akiknek nevéhez a kiadványok többsége fűződik, nagyrészt a II. világháború körüli — de főként utáni — években kerültek külföldre, elgondolásaik azonban az első másfél évtized során alig keltettek visszhangot emigráns társaik körében. Az a közeg, amely a sumer—magyar rokonság eszméjét végül is befogadta, majd hangosan terjeszteni kezdte, s végül Magyarországra is eljuttatta, csak 1956—57-ben „szakadt külföldre". Külön nem kutattam az Országos Széchényi Könyvtár gazdag hungaricagyűjteményében, amelynek az e cikk témájába vágó része amúgy is jobbára zárt anyag, de az általánosítást enélkül is lehetővé teszik a többé-kevésbé véletlenül kezembe került kiadványok—ezekre alább rendre hivatkozni fogok. A sumer—magyar nyelvrokonítás új hullámát BOBULA IDA első, angol nyelvű könyve indította meg.12 Ez a munka Magyarországon teljesen észrevétlen maradt. Közvetett adatok arra utalnak, hogy a nyugati magyar emigráció sem fogadta kitörő lelkesedéssel.13 A tudományos élet állásfoglalására pedig mi sem jellemzőbb, mint hogy mindössze két recenzió foglalkozott vele. Az egyik, MAURICE LAMBERT, a neves francia sumerológus tollából, hűvösen elutasító;14 a másik, a kiváló LOTZ JÁísrosé, maga a teljes megsemmisítés.15 Ezt követően BOBULA egy sor kisebb tanulmányt tett közzé, nagy-11 Vö. többek között TÖKÖK SÁNDOR: AZ ókor első „térképei" Ázsia szívében. Népszava 1970. augusztus 20. 121. BOBULA: Sumerian Affiliations. A Plea for Reconsideration. Washington, D. C. 1951 = Herencia de Sumeria. Mexico 1967. (Museo de las Cultura, Ser. Cientifica, 13 Erre vonatkozóan elég, ha utalunk azokra a visszatekintésekre, amelyek BOBULA könyvének egykori fogadtatását írják le; vö. pl. a Sumir Híradó. Magyar Newsletter 1. számában (1973. november): „Miért van az, hogy amint valaki a »sumir-kérdést« komolyabb formában felveti, azonnal megindul ellene a személyes támadások özöne, . . . a kétségek keltése, ... a lekicsinylés bizonyos — elsősorban »magyar« körök részéről ? Dr. Bobula Ida léte veszélyben forgott csak azért, mert a sumir ós magyar szavakat egyeztette. . ." stb. Ugyanitt olvasható BOBULA egy nyilatkozata is: „Mikor az ötvenes években próbáltam közölni szumir kutatásaim eredményeit, a magyarság hatalmas ellenségeinek ércfalába ütköztem. Magas pozíciókból, pénzzel, ígéretekkel, fenyegetésekkel, vesztegetéssel befolyásolták az emigráns lapok szerkesztőit, hogy ne közöljék írásaimat." A cikk egyébként a sumer—magyar nyelvrokonítás elleni ármánynak tulajdonítja, hogy a nézet egyik hirdetőjét Amerikában suhancok agyonverték, egy másik hívőjét az országúton halálra gázolták. [ ! !] — Vö. alább, 16. jegyzet. 14 M. LAMBERT: Revue d'Assyriologie 46 [1952]: 217 — 221; a recenzió legpozitívebb mondata így hangzik: „. . . à notre avis, le rapprochement avec les hongrois n'est pas a priori utopique ... ; il est possible que les Sumériens viennent d'Asie Centrale. . ." Ezzel a kérdéssel alább még foglalkozni fogok; itt csak annyit jegyzek meg, hogy ami M. LAMBERT véleményében megengedő elismerésnek látszik, voltaképpen csak kutatástörténeti reflexió. 15 J. LOTZ: Word 8 [1952]: 286—287. Ebben a recenzióban ilyen mondatok olvashatók: „. . . the author is unfamiliar with evén elementary techniques of comparative linguistics" ; „the author shows a sovereign disregard for historical and comparative facts of Hungárián" stb.
