Nyelvtudományi Közlemények 78. kötet (1976)
Tanulmányok - Komoróczy Géza: A sumer–magyar nyelvrokonítás [Die sumerisch-ungarische Sprachvergleichung] 3
4 K0M0RÓCZY GÉZA tensnő szakította félbe. A könyv, amelyet az orvos a figyelmembe ajánlott, BADIN Y Jós FERENC munkája volt.2 Az apró esemény, úgy vélem, minden szempontból jellemző a helyzetre. A sumer—magyar rokonság híveivel a mai magyar hétköznapokban bárhol találkozhatunk. A hívők között igen sok az idős, a nyugdíjas, de a kör — tegyük hozzá, most már újabb riportok nélkül — nem korlátozódik kizárólag rájuk, vonzza a fiatalabb korosztályokat is. S végül, ezek a tanok itthon leginkább az orvosok, a műszaki értelmiség és a tanárok között terjedtek el. Mikor kezdődött a térhódítás? Pontos dátumokkal aligha szolgálhat bárki is, a jelenség azonban szemünk előtt zajlott és zajlik, így néhány adat is elég ahhoz, hogy kronológiai mércét állítson emlékeink, hétköznapi tapasztalataink mögé. A Kossuth Könyvkiadó megbocsáthatatlan baklövése volt, hogy — nyilván gyanútlanul — a kezdeményező szerepét játszotta, amikor 1964-ben BOBULA IDA könyvének3 egy részét szenzációs olvasmányként közzétette.4 Az ókori kelet kutatói annak idején megrökönyödve vették kezükbe a publikációt, DOBROVITS ALADÁR írásban emelt szót ellene a kiadónál, tiltakozására egy önkritikus levél volt a válasz, ez azonban a helyzeten már nem változtathatott.5 Az Élet és Tudomány ugyancsak 1964-ben közölte SCHEDEL ANDOR kis cikkét a legrégibb számnevekről, amelyeket azonosnak tartott a magyarral.8 A Nógrád c. lap 1965-ben közölte BELITZKY JÁNOS (különben jónevű levéltáros és történetíró) nyilatkozatát,7 majd a Palócföld c. irodalmi és művészeti antológia, két részben, terjedelmes dolgozatát,8 amelyekben Európa földrajzi neveinek tetemes részét a magyarral hozta összefüggésbe, ugyan nem Bobula irányzatának követőjeként, de ezzel mégis egy irányban haladva. Ezt megelőzően magyarországi sajtótermék csupán elvétve közölt „sumer—magyarológiai" munkákat, ezek azonban — mint pl. PASS LÁSZLÓ cikke az abrakadabra szóról, mellesleg mondva, egyházi fórumon9 — megmaradtak kuriózumnak. Néhány évvel később viszont megindult a sajtó népszerűsítő közleményeibe csempészett utalások özöne. MARON EERENC, aki a Magyar Nemzet hasábjain mindhalálig fáradhatatlanul hordta külországi veretű garasait a régészeti dilettantizmus perselyébe, a Veszprém megyei Adorjánháza egyik földrajzi nevében őssumer szót fedezett fel;10 TÖRÖK SÁNDOR a Népszava 2 BADINY JÓS FERENC: Káldeától Ister-gamig, I. A sumir őstörténet. Buenos Aires 1971. 3 BOBULA IDA: A sumér—magyar rokonság kérdése. Buenos Aires 1961. 4 I. BOBULA: A sumér kultúra. In: Univerzum 93 [1964]: 78—86. Budapest. Forrásként itt a szerző angol tanulmányai vannak feltüntetve (ezekhez 1. alább, 12. és 17. jegyzet), a szövegezés azonban az imént, a 3. jegyzetben említett könyvet követi. 5 A könyv ezt követően aránylag nagy példányszámban terjedt el Magyarországon is. 6 SCHEDEL ANDOR: A legrégibb számok. Élet és Tudomány 19/14 [1964]: 660—662. 7 Utazás az időben. Az őshazáról, vándorlásokról, az etruszk és sumér kérdésről nyilatkozik Belitzky János. Nógrád 1965. december 5. (Tóth Elemér.) 8 BELITZKY JÁNOS: Beszámoló egy készülő tanulmányról. In: Palócföld. Nógrádi írók és művészek antológiája Salgótarján 1965. 76 — 103. BELITZKY JÁNOS: Válasz néhány kérdésre. In: Palócföld stb. Salgótarján 1965. 59 — 79. — Bírálatához 1. HAJDÚ PÉTER alább, a 39. jegyzetben első helyen idézett tanulmányát, 14. I, jegyzet. 9 PASS LÁSZLÓ: AZ ABRAKADABRA megfejtése. Theologiai Szemle ÜF 4 (1961): 234—237. — Vö. alább, 32. jegyzet is. 10 MARON FERENC: Hóttasfák, Katyor, Avas. Az egész ország gyűjti a régi földrajzi neveket. Magyar Nemzet 1969. december 9.
