Nyelvtudományi Közlemények 78. kötet (1976)

Tanulmányok - Szende Tamás: Emfázis és fonológiai rendszer viszonyához [Ernphasis in Relation to a Phonological System] 475

476 SZENDE TAMÁS sában, vagyis — amint Laziczius magáévá téve a bühleri koncepciót, kifejezi magát — az Ausdruck része (1. BÜHLER 1934). Ebben a vonatkozásban a közlő és közleménye aktuális viszonyát közvetíti. Tekintettel arra — másfelől —, hogy a beszédpartner viselkedését, közlésmódját, a közleményhez való viszonyát ez a pótlólagos közléselem messzemenően befolyásolhatja, sőt esetleg a kommunikáció megszakítására késztetheti, része a nyelvi jel ós a hallgató viszonyának, a bühleri felhívó funkciónak. Sem a közlő és közleményének viszonya, sem a nyelvi jel ós a hallgatónak a nyelvi jelhez való viszonya nem a nyelvi jelek sorának egyike, hiszen az a viszony, amely egy dologhoz kapcsolódik, nem lehet azonos magával a dologgal, mert akkor az a viszony a dolognak a része, tehát olyan tényező, amely a dolog belső erőinek összetevője. Ilyenformán az emfázis a közlemény nyelvi részét központi elemként magába záró közlés teljességének a része, de nem magáé a nyelvi jelé. Helye nagyjából az, mint ami a nyelvi közlés tartalmáé annak a nyelvi rendszerhez való viszonyában. 2.2. Az a másik mód, ahogy az emfázis hozzájárul a közlés tartalmához, a jelentéssel kapcsolatos. Nyilvánvaló, hogy az emfázis önmagában nem jelentés, és az emfázist kifejezésre juttató expresszív megoldások sem alkotnak — BLOOMFIELD terminusával — önálló szemómát. Ezzel szemben a beszédfolyamatban olyan szemantikai mozgásokat gerjeszthetnek, amelyek a közlés értelmét módosítják. A jelenség szoros kapcsolatban van a jelentós és az értelem összefüggésének/különbözőségének problémájával. Arról van szó, hogy minden főnevet tartalmazó szintagmának van jelentése, akkor is, ha esetleg ennek a jelentésnek nem felel meg jeltárgy (például: legnagyobb prím szám, a jelenlegi francia király stb.); ám ennek a jelentésnek nagyon eltérő lehet a tartalma attól függően, hogy mi a kontextusa (például az Én idősebb vagyok, mint te mondatban az állítás igazságértókét is megváltoztathatja az, hogy az én, illetőleg a te helyébe ki értendő), a tárgykörre 1. FREGE 1892, illetőleg RUSSELL 1956. Aktuális beszédhelyzetben az emfázis tevőlegesen hozzájárulhat egy jelző jelentésének konkrét tartalmához, VÉRTES O. ANDRÁS (1958, 451) szemléletes példája szerint megfelelő szövegkörnyezetben a nagy melléknév emfázissal történő ejtéséből viszonylag meggyőzően lehet következtetni arra, hogy a ház, amelynek a nagy a jelzője, hány emeletes.1 3. Az emfázis tartalmi mozzanata a beszédfolyamatban különféle módon juthat kifejezésre. Egyik az emfatikum. A terminuson nem az emfázist mint közölt tartalmat értjük, hanem azt a megoldásmódot, amely az emfázist felszínre hozza. 3.1. LAZICZIUS (i. m.) közülük csak a hangállományban föllelhető elemeket említi meg, s ezeket a fonémák rendszere ós a variánsok rendszere között 1 Egy családban az úgynevezett szabadáras szezontermékek árára vonatkozó, egymáshoz intézett „Tudod, mennyibe kerül a . . ." kérdés hanglejtéséből és intenzitásarányaiból a család tagjai meglehetős, körülbelül 5— 10%-os pontossággal következtetni tudnak a kiskereskedelmi ár mértékére vonatkozólag. A megfelelő kérdésre adott „Nagyon boldog" ! válasznak az emfázis által meghatározott hanglejtésformája információt rejthet arra vonatkozólag, hogy a szóban forgó személy szexualiter is elégedett; itt az emfázis az eufémizmus eszköze, amivel a közlés konkrét értelmét hordozza. Grünnek a vicc szerint nem kellett egyebet tennie, hogy a maga javára fordítsa azt az elégtételt, amelyet a bíróság Schwarznak ítélt meg, mint (az egyik kijelentő helyett kérdő mondat alkalmazása mellett) bizonyos érzelmeket belevetítenie a második mondatba: „Schwarz úr becsütes (?) Bocsánatot kérek !"