Nyelvtudományi Közlemények 78. kötet (1976)

Tanulmányok - Szende Tamás: Emfázis és fonológiai rendszer viszonyához [Ernphasis in Relation to a Phonological System] 475

Emfázis és fonológiai rendszer viszonyához 1. LAZicziTJSnak egy új tudományág, a fonológia kialakulásában való részvételét az emfatikum fogalmának bevezetése fémjelzi (1. LAZICZITJS 1936/1966, VÉRTES 0. ANDRÁS 1976). LAZICZITJS fonológiai koncepciójában az emfatikus formáknak önálló helyük van (vö. 1936/1966, 62), s ez logikusan következik a prágai iskola fonológiai alapelvéből, amely kritériumként a nyelvi megkülönböztető szerepet, valamint a deriválhatóságot teszi meg (1. TRUBETZKOY 1939/1958). Mindazonáltal abban, hogy egy nyelv rendszerének teljes fonológiai hálójába — LAZICZITJS szerint — beletartoznak olyan elemek, amelyek mindkét kritériumnak megfelelnek, korántsem merül ki az emfázis szerepe a fonológiai rendszer többdimenziós modelljének megformálásában. Az a metaforikus meghatározás, amelyet LEHISTE — akusztikai paramétereivel kapcsolatban — az emfázisra vonatkozólag ad: egy idealizált formához viszonyítva „életnagyságnál nagyobb" realizáció (a larger than life realization of an idealized form, 1. LEHISTE 1970, 151) szellemes és találó volta ellenére figyelmen kívül hagy néhány olyan mozzanatot, amely emfázis és fonológiai rendszer viszonyának interpretálásában nélkülözhetetlen. A definícióban ugyanis az emfázis úgy jelenik meg, mint a fonológiai tényezők erőtlen akcidense, mint a közlésfolyamat puszta modalitása. A közlés több komponense közül csak az egyik a nyelvi; a szokványos mindennapi érintkezésben olyan összetevők vannak (testi kontaktus, elhelyezkedés, tekintet-kontaktus, orientációs jelzések, gesztus, mimika, a hallgatás stb., ezekre vö. HYMES 1964, 1972, ARGYLE 1972, 36 — 50; BUDA 1974), amelyek közül több is jól körülhatárolt nyelvi alakzatokat helyettesíthet. A helyettesítés tartalmak helyettesítését jelenti (vö. például az igen és a nem mozgásszimbólumát vagy a szkepszis kifejezésére szolgáló kézlegyintést). Az emfázisban egzotikus formákat öltő dallamváltozatok hasonlóképpen jelölhetnek tartalmakat, pontosabban más értelmet kölcsönözhetnek az elhangzó mondatnak (,,Schwarz úr becsületes, bocsánatot kérek!"). A kérdés most már az, hogy az emfázis vajon a közlés univerzumának ebben a nyelven túli bolygórendszerében helyezkedik-e el, vagy a nyelven belül esik. Továbbá: az emfázis a közlés tartalma-e vagypedig — Lehiste csengő félmondata szerint — olyasfajta közlési esetlegesség, amely a lényegen mitsem változtat, mintegy a beszédfolyamatot színező, tárgyiság nélküli ornamentika. 2. Minden emfázissal kísért megnyilatkozás közös jellemzője, hogy a közvetlen tartalmi elemeken kívül kiegészítő információkat hordoz. Ez a ,,többlet", kiegészítő információ két alapkategóriába sorolódik. 2.1. Először is: mindenképpen benne foglaltatik a közlő megnyilatkozá-