Nyelvtudományi Közlemények 78. kötet (1976)
Tanulmányok - Szathmári István: Laziczius és a stilisztika [Laziczius et la stylistique] 466
468 SZATHMÁRI ISTVÁN gorlaton egyik melléktárgya az esztétika. Valójában csak ezután, a harmincas évektől fordul — éppen GOMBOCZ ZOLTÁN hatására — a nyelvészet felé. d) Végül az eddig említetteken kívül — talán a legnagyobb mértékben — irányították Laziczius figyelmét a stilisztika felé az általa leginkább művelt diszciplín ák. Laziczius legkedveltebb munkaterülete kétségtelenül az általános nyelvészet volt. Ha igazat kell is adnunk Tamás Lajosnak abban, hogy Laziczius — némi túlzással — egyenlőségjelet tesz az általános nyelvészet és a saussure-i nyelvészet közé, és hogy az általános nyelvészet fogalmát sajnálatosan szűkre szabva értelmezi (1. III. NyKongr. 22), az tagadhatatlan, hogy a szinkrón nyelvi jelenségeknek, a parole-tényeknek, a nyelvi jelek rendszerszerűségének, valamint funkciójának, továbbá az értelem- és érzelemkifejezésnek stb. a vizsgálatával nemcsak sokat segített a stilisztikának, hanem ő maga is közelebb került a stíluskutatás problémaköréhez. Az általános nyelvészet mellett (illetőleg attól is indíttatva) legjobban érdekelte Lazicziust a fonetika és fonológia. Az e tárgykörben végzett kutatásai — a fentebb mondottaktól is determináltan — egyenesen vezették el az emfatikumoknak, továbbá az ún. hangos stílus egyes sajátságainak a vizsgálatához (1. később is). A nyelvi jel funkcióinak kutatása, Bühler elméletének bírálata stb. meg a jelentéstanhoz közelítették, éspedig olyan jelentéstani kérdésekhez, amelyeknek nem kismértékben van stilisztikai vonatkozásuk. Végül amint A magyar nyelvjárások című munkájában (A magyar nyelvtudomány kézikönyve. I. 11. füzet. Bp. 1936. 9) megállapítja: ,,A századvég nyelvészete individuállingvisztikai jellegű volt, a XX. századdal a szociállingvisztikai szempontok domborodnak ki egyre jobban", ő maga nyelvjárástani, fonetikai stb. vizsgálódásai során mindig tekintettel van az egyes jelenségek nyelvi rétegbeli használatára, ennek pedig természetesen stiláris előzményei illetőleg következményei vannak. Ilyenformán mintegy a szociolingvisztikának e korai érvényesítése szintén a stilisztika felé (is) irányította Laziczius figyelmét. 3. Hogy reálisabban tudjuk értékelni Lazicziusnak a stilisztikára gyakorolt — nagynak kétségtelenül nem mondható, mégis jelentős — hatását, lássuk röviden, milyen volt e tudományág helyzete az ötvenes éveket megelőző korszakban, Európában és Magyarországon. A századforduló tájékán induló és az ötvenes évekig tartó harmadik korszak stilisztikáját Európa-szerte az jellemzi, hogy a fellendülő lélektani (W. WTTNDT), jelentéstani (K. O. EBDMANN stb.) és általános nyelvészeti (Saussure) kutatások eredményeit felhasználva elmélyültebben elemzik a stiláris jelenségeket, továbbá a stílusrótegeket és az egyéni stílust. Ilyenformán a korszak végére a Saussure-tanítvány Bally és mások munkássága révén (más stilisztikai iskolák, irányzatok mellett) kibontakozik az ún. funkcionális stilisztika. Nálunk azonban e korszaknak három negatívumára is rá kell mutatnunk. Ismeretes, hogy bár a múlt század végét és e század elejét — éppen a BTTDENZ JÓZSEF, SZARVAS GÁBOR, SIMONYI ZSIGMOND és mások páratlan eredményességű munkássága révén — a nagy alkotók és nagy alkotások korának tekintjük (a finnugrisztikának és a szűkebb értelemben vett magyar nyelvtudománynak úgyszólván minden ága — nemzetközi mércével mérve is — magas szintre emelkedik), — a stilisztikát illetően nem támad egy Simonyihoz stb. hasonló egyéniség. Továbbá: a magyar stilisztika nem tudott a kutatások középpont-