Nyelvtudományi Közlemények 78. kötet (1976)

Tanulmányok - Szalamin Edit: A magyar mondatformák kérdéséhez [cirill] 453

464 SZALÁMIN EDIT tudományba c. könyvében (15, 77) az uralkodó felfogás kritikáját nyújtva ellenkező álláspontot képvisel: ,,Az alapnyelvi állítmány véleményünk szerint igei természetű volt, miképpen a mai uráli nyelvekben is az". Az eddig kifejtettek után talán mondanom sem kell, hogy én ez utóbbi véleménnyel vagyok szolidáris, hiszen a verbális és nominális mondatformák föntebb bemutatott szinkronikus összefüggéseinek „logikája" ezzel a felfogással hangzik egybe, ezt támogatja. Meg kell azonban vallanom, hogy álláspontom kialakításához nagy segítséget nyújtott I. I. MESCSANYINOV Tuaroji c. monográfiája is. Ebben a gazdag anyagú könyvben a szerző egy hatalmas ívű fejlődési folyamatot rajzol meg az állítmánytól a kopuláig. Állítása szerint a kopula a nyelvfejlődés korábbi szakaszában teljes értékű állítmányként funkcionált (s meghatározott névszói esetet vonzott) (37, 178—179). — A kopula kialakulását illetően hasonlóan foglal állást ÉMILE BENVENISTE is La phrase nominale c. művében (orosz fordításban 1. 36. tétel: 175-176). SZALÁMIN EDIT . Irodalom 1. ANTAL LÁSZLÓ, Vázlatok egy eljövendő magyar mondattanhoz. Magyar Nyelv 58 (1962): 443-449. 2. BALÁZS-PIRI ALADÁR, Alany = állítmány. Magyar Nyelvőr 85 (1961): 185—188. 3. BÁRCZI GÉZA—BENKŐ LORÁND—BERRÁR JOLÁN, A magyar nyelv története. Budapest 1967. 4. BENKŐ LÁSZLÓ —BEKÉ ÖDÖN, AZ iskolai elemzés kérdései, Magyar Nyelvőr 78 (1954): 42-43. 5. BODNÁR FERENC, Mondat és struktúra. Nyelvtudomány 7 (1963): 71 — 78. 6. BODNÁR FERENC, A magyar azonosító mondat nyelvtani elemzése. Uo. 8 (1964): 49-56. 7. BODNÁR FERENC, Nyelvi viselkedés — nyelvtani jelentés. Uo. 10 (1966): 75—80. 8. DEME LÁSZLÓ, Mondatszerkezeti sajátságok gyakorisági vizsgálata. Budapest 1971. 9. DEZSŐ LÁSZLÓ, A főnévi csoport. Általános Nyelvészeti Tanulmányok 6 (1969): 25 — 158. 10. ELEKFI LÁSZLÓ, A mondat elemzésének fő szempontjai. Magyar Nyelv 49 (1953): 69 — 76, 370—380. 11. ELEKFI LÁSZLÓ: A logika állítmány-fogalma és az állít mányi névszó. I. Oszt. Közi. 11 (1957): 95-149. 12. ELEKFI LÁSZLÓ, AZ igék szótári ábrázolásáról. Szótártani tanulmányok. Budapest 1966. 183—214. 13. ELEKFI LÁSZLÓ, A predikatív viszony. Magyar Nyelvőr 90 (1966): 62 — 75. 14. HADROVICS LÁSZLÓ, A funkcionális magyar mondattan alapjai. Budapest 1969. 15. HAJDÚ PÉTER, Bevezetés az uráli nyelvtudományba. Budapest 1966. 16. KALMÁR ELEK, Állítmány és alany. Nyelvtudományi Közlemények 28 (1898): 129— 147. 17. KÁROLY SÁNDOR, Az egyszerű mondat szerkezeti egységei. Magyar Nyelvőr 82 (1958): 438-456. 18. KÁROLY SÁNDOR, Az értelmező és az értelmezői mondat a magyarban. Nyelvtudományi Értekezések 16. sz. Budapest 1958. 19. KÁROLY SÁNDOR, Az alany és az állítmány elemzéséhez. Magyar Nyelvőr 88 (1964): 158 — 168. 20. KÁROLY SÁNDOR, A melléknévi csoport. Általános Nyelvészeti Tanulmányok 6 (1969): 159-227. 21. KLEMM ANTAL, A van ós vannak úgynevezett kihagyása. Magyar Nyelv 13 (1917): 265—270. 22. KLEMM IMRE, A létige mondatbeli szerepe. Pais-Emlékkönyv. Budapest, 1956. 224— 230.