Nyelvtudományi Közlemények 78. kötet (1976)

Tanulmányok - Szalamin Edit: A magyar mondatformák kérdéséhez [cirill] 453

454 SZALÁMIN EDIT relatív; az elemi mondatok objektíve csak mint a magasabb mondatalakulatok szerves részei léteznek" (34, 6). A Nyelvi rendszer és valóság c. könyvében (35) a nyelvi rendszer szerves mozgása mellett egy másik — az általánostól a konkrét felé haladó — mozgást is kimutat, s így a nyelvi rendszer két ellentett irányú, egymást kölcsönösen feltételező mozgás egységeként jelenik meg. Zsilka rendszerében feltárul egyrészt a tárgyas szintagmák és a mondat, másrészt a különböző tárgyas mondatformák egymással való belső kapcsolata. 2.1. Zsilka elméletével sok tekintetben rokon elvek alkotják V. Sz. JURCSENKO szovjet nyelvész npocToe npejyioweHHe B coBpeivieHHOM pyccKOM H3WKe c. monográfiájának elméleti alapját (40). Jurcsenko saját elméletének ós a vele szervesen összefüggő módszerének lényegét elsősorban a szinkronikus genetizmus (cHHxpoHHbiíí reHeTH3M) vagy szintaktikai dériva c i ó (cHHTaKCHMecKan flepHBauHfl) elvében jelöli meg. A szerző abból indul ki, hogy a mai orosz mondat valamennyi típusa és változata (legyenek azok bármennyire is különbözők), közvetlenül vagy közvetve levezethetők egy kéttagú szintaktikai alapstruktúrából. Nézete szerint ez a kéttagú invariáns mondatstruktúra három komponensből áll: az alannyal (A) kifejezett grammatikai szubjektumból (Sg), az igei állítmánnyal (Ai) kifejezett grammatikai predikátumból (Pg) és az ún. grammatikai attribútumból (Ag), amelyet az igétől függő határozó, ül. tárgy fejez ki (H/T) — (1. az ábrát). A jelzőt nem tekinti az alapstruktúra konstitutív elemének, mert az nem közvetlenül, nem mondatrészként, hanem csak szerkezettagként, mondatbeli hierarchia alsóbb fokán illeszkedik be a mondat struktúrájába (40, 23 — 25). A jelző szintaktikai státuszát illetően hasonló gondolatokkal a magyar mondattani szakirodalomban is találkozunk, pl. ELEKFI LÁSZLÓ A logika állítmány-fogalma ós az állítmányi névszó c. dolgozatában (11, 113) vagy DEME LÁSZLÓ Mondatszerkezeti sajátságok gyakorisági vizsgálata c. könyvében (8, I. rész). A Jurcsenko-fóle alapstruktúra interpretációja a tartalom ós a kifejezés síkjának együttes ábrázolásával a következő: •#•' A Aj H/T Sg Pg Ag A tartalom síkja (Sg—Pg—Ag) a gondolat struktúrájához és a nyelven kívüli valósághoz való viszony révén alakul ki, a kifejezés síkja (A—Ai—H/T) pedig a szófajok és morfológiai formák rendszeréhez való viszony útján jön létre. Az alapstruktúra a mondat alapvető szemantikai modellje is: npeflMeT — fleíícTBHe — npH3HaK/o6'beKT (40, 178). A három komponensből álló alapstruktúrát átható és egységbe fogó fő kapcsolat a predikatív viszony, amely az attribútumnak (Ag) a szubjektumra (Sg) vonatkoztatását jelenti a predikátum (Pg) közvetítésével, azon keresztül (1. az ábrát). Az alapstruktúra leglényegesebb sajátsága az, hogy