Nyelvtudományi Közlemények 78. kötet (1976)

Tanulmányok - Szalamin Edit: A magyar mondatformák kérdéséhez [cirill] 453

A MAGYAR MONDATFORMÁK KÉRDÉSÉHEZ 455 tartalmi oldalának két komponense — Sg és Pg — elmaradhat, redukálódhat a nyelvben, míg az Ag komponens sohasem redukálódik a nyelvben, de kifejezésének formájával együtt mellőzhető a beszédben. PL: MenoeeK MCUA eeceAO • MeAoeeK ÖUA eeceA • VeAoeeKy 6UAO eeceAo; rpad HOÔUA noceeu *• rpadoM noôuAO noceeu A nyelv síkján végbemenő redukció következményei igen nagy jelentőségűek; végső fokon az alapstruktúrától különböző mondatformák megjelenéséhez vezetnek. E redukció különböző formái, ill. kombinációi révén a mai orosz nyelv mondatformái ,,szervesen" vezethetők le. A szerző könyvét e levezetéseknek szenteli, melyek során a kéttagú nominális, az egytagú igei és egytagú nominális mondatok, a mai orosz nyelv tipikus mondatformái, valamint az átmeneti típusok mint szükségszerű, „szerves" alakulatok jelennek meg előttünk. Jurcsenko rendszere nem a szó Zsilkától használt értelmében szerves, szinkróniát ós a diakróniát nem ugyanolyan módon kapcsolja össze; inkább talán „szinkron szerves" rendszernek nevezhetnénk, amelyben a rendszer „töredékeinek" kiegészítésével, az említett fő mondatformák közötti „terek kitöltésével" tárul fel a mondatformák objektív mozgása. Jurcsenko szerint a mondatformák általa bemutatott egymásba való átmenete elvileg különbözik a generatív grammatika ismert változatainak levezetéseitol, amennyiben: 1. az átalakulás fokozatos; 2. teljes egészében csak a konkrét mondatok nagy tömegében realizálódik és 3. közvetlenül nincs kapcsolatban az egyes mondatok lexiko-szematikai tartalmával (40, 28). 3. A magyar mondatformák rendszeréről mint átfogóan leírt rendszerről nem beszélhetünk, vélekedésem szerint azonban intuitive feltételezhetjük, hogy a kéttagú (három komponensből álló) mondat alapformáinak tekinthető ún. igei és névszói-igei állítmányú mondatok nyelvünk tipikus mondatformái közé tartoznak: Szilágyi örzsébet levelét megírta (NVN-t); Esik eső csendesen (NVD); Széles a Duna (NA); Péter katona (NN) stb. Mivel a nyelv mondatformái rendszert alkotnak, jogos a kérdés: milyen kapcsolatban vannak egymással a kéttagú mondat alapformáinak vehető igei ós névszói-igei állítmányú mondatok? Tehát mi a viszony a fenti mondatok alapját alkotó mondatformák között? Itt egy megjegyzést szeretnék tenni: azzal a felfogással értek egyet, amely szerint — a rendszerszerű összefüggések folytán — a magyar nyelvben puszta nominális állítmány nincs (19, 159), (31, 269 — 272), (9, 78 — 79). A továbbiakban tehát nominális állítmányon mindig névszói-igei állítmányt értek. Zsilka koncepciója szerint a szerves nyelvi rendszer központi magját a tárgyas mondatszerkezetek alkotják. A föntebb felsorolt mondatformák (egy kivételével) nyilvánvalóan nem tartoznak e centrális, zártabb maghoz, tehát csak a rendszer külsőbb, perifériálisabb területein helyezkedhetnek el, s ebből logikusan következik, hogy a köztük kimutatható kapcsolatok is lazábbak, egymásból való levezetésük is „szervetlenebb". A Zsilka kidolgozta transzformációs módszer, mely a tárgyas mondatszerkezetek vizsgálatával adekvát, a nyelvi rendszer e területein — nézetem szerint — nem célravezető, ezért a vázolt probléma megoldását inkább a Jurcsenkotól követett módszer segítségével kíséreljük meg.