Nyelvtudományi Közlemények 78. kötet (1976)

Tanulmányok - Szalamin Edit: A magyar mondatformák kérdéséhez [cirill] 453

• • A magyar mondatformák kérdéséhez* 1. Közismert, hogy napjainkban a szintaktikai kutatások egyik leglényegesebb problémája a mondatformák kérdése (sentence pattern, vëtny vzorec, (JjopMyjia npe/uio>KeHKfl stb.). A mondatforma a nyelv szintaktikai szintje leírásának központi kategóriája lett, s minden bizonnyal tartósan az is marad, amennyiben a formák rendszere jellemző egy-egy adott nyelvre, tehát az egyes nyelvek mondattani leírása a mondatformák adott rendszerétől elválaszthatatlan. A mondatforma-vizsgálatok fontosságát, más oldalról, a különböző nyelvek szinkron egybevetésének elmélete ós gazdagodó gyakorlata is nyomatékkal hangsúlyozza. Az egyes nyelvek szinkron szempontú összevető kutatásaiban ugyanis az egyedi, elszigetelt nyelvi jelenségek, vagy legjobb esetben részrendszerek leírása után egyre inkább a t e 1 j e s nyelvi rendszerek egybevető leírásának igénye lép előtérbe. A mondatforma-kutatások hatalmas szakirodalma jelentős elméleti és gyakorlati eredményekről tanúskodik. Ezeknek az eredményeknek az összegezése, valamint a problematika áttekintése magyar nyelven megtalálható MOLNÁR ILONA dolgozatában; a további szakirodalmat 1. ott (1. az irodalomjegyzék 25. tételét). Az említett eredményeknek még a kritikai elemzést mellőző, csupán többé-kevésbé rendszerezett leíró áttekintése is meghaladja e cikk kereteit, ezért csupán azoknak a modelleknek rövid jellemzésére szorítkozom, amelyeknek elveit és módszereit saját vizsgálódásaimban felhasználni igyekeztem. Nem tekintem feladatomnak e modellek sokoldalú bemutatását, még csak tömör elemzését sem, kizárólag azokra az e 1 v i és ezzel szorosan összefüggő módszerbeli tényezőkre kívánom felhívni a figyelmet, amelyek, nézetem szerint, bizonyos mértékig rokonítják őket. 2. A magyar mondatformák rendszerének kutatásában vitathatatlanul új utat jelentenek ZSILKA JÁNOS munkái, amelyek közül az első átfogó mű A magyar mondatformák rendszere és az esetrendszer c. dolgozata (34). Zsilka felfogásának eredetisége, mint tudjuk, annak kimutatásában rejlik, hogy a különböző tárgyas mondatformák összefüggnek egymással, levezethetők egymásból. E levezetések során mind általánosabb formák jönnek létre, amelyek a valóság mind szélesebb összefüggéseinek tükrözésére képesek, azaz megjelenik a szerves rendszer gondolata. Zsilka a tárgyas mondatszerkezetek vizsgálata során — a generatív grammatika ma ismert rendszereit meghaladva — bebizonyítja, hogy ,,az elemi mondatok önállósága * Köszönetet mondok MOLNÁR iLONÁnak bírálatáért és segítségéért, mellyel e dolgozat megírásában támogatott.