Nyelvtudományi Közlemények 78. kötet (1976)

Tanulmányok - Komoróczy Géza: A sumer–magyar nyelvrokonítás [Die sumerisch-ungarische Sprachvergleichung] 3

30

KOMORÓCZY GÉZA esetben vándorszóként, közvetlenül pedig csaknem mindig a környező indoeurópai nyelvek valamelyikéből hozzánk érkezett. Ilyen jellegű kölcsönzéseket természetesen nemcsak az európai nyelvekben találunk, hanem keleten is, bár a keleti nyelvek esetében még módszeres vizsgálatokra van szükség. Mindez, röviden szólva, azt jelenti, hogy a sumer—magyar nyelvrokonításnak az ékíráskutatás és Mezopotámia története felől nézve nincsen alapja. Ehhez a megállapításhoz nyomban hozzá kell tennem, hogy a „sumer— magyarológus"-ok — a jelek szerint — egyáltalán nem rendelkeznek azzal a felkészültséggel, amely alkalmassá tehetné őket arra, hogy akár a nyelvészet, akár a történetírás terén tudományosan megbízható eredményéket érjenek el. Csupán néhány példát fogok említeni. A sumer—magyar nyelvrokonítás irodalmában BOBULA IüÁn kezdve senki sem tudja, hogy az ékírásos szövegek átírásában a nagybetűs szedés nem a szó hangalakját jelöli, hanem az olvasat bizonytalan voltát. Ilyenkor rendszerint a jel nevét szoktuk használni. Ily módon azok a szavak, amelyek a szótárakban verzálissal vannak szedve, a nyelvhasonlításhoz eleve használhatatlanok. Ezzel szemben a „sumer—magyarológus"-ok nemcsak hogy az így írt szavakat is bevonják szófejtéseikbe, hanem egyenesen minden szót nagybetűvel írnak le, vélvén, hogy ez a tudományos írásmód. A tudományos átírás kezelésében való járatlanság, s egyáltalán, az olvasás bizonytalansága, lépten-nyomon szemünkbe tűnik. BADINY JÓS ki szerette volna mutatni, hogy a szabir népnév, amelyet ő a magyarokra vonatkoztat,129 sumer eredetű. Figyelme

egy töredékes sumer eposz felé fordult. A szöveg egyik nevét illetően levelet intézett S. N. KRAMERhez, aki a sumer szöveget ismertette.130 KRÄMER válasza, amelyet BADINY JÓS nyomtatásban többször is közzétett,131 megadta

a név ékírásos formáját, s ezenkívül a tudományos átírást is, mind szótagolva (en-sukuë-sir-an-na), mind összevontan (EnsukuSsiranna). BADINY JÓS még Krämer latin betűit sem olvasta helyesen, a név második elemét — akarva?, akaratlanul? — subur-nsik nézte. Legyünk irgalom nélkül valók? Felfedezését Badiny így írta le: „Elképzelheted, kedves olvasóm, lelkiállapotomat abban a pillanatban, amikor megállapítottam, hogy a történelmi zűrzavar nagy sötétségébe így belevillámló fény a subur-subar népet világította meg.. ." Aszóban forgó név egyébként, de ezt már csak a teljesség kedvéért jegyzem meg, más sumerológusoknak a KRAMERétől eltérő és valószínűleg helyesebb olvasatában: ensùh-keëdaanna,1Z2 azaz

— magyaros írásmóddal — Enszuhkesdaanna. 129 BADINY

JÓS eszmefuttatásainak kiinduló pontjához csupán annyit jegyzek meg, hogy Priszkosz rétor, aki a szabir (szavir) népnevet említi, világosan megmondja, hogy a szabirok az ogurok és onogurok ellenségei voltak (fr. 30 M, vö. E. DOBLHOFER: Byzantinische Diplomaten und östliche Barbaren. Graz—Wien—Köln 1955. 70; Mo-KAVCSIK GYULA, in: GyÖRFFY GyÖRGY [szerk.]: A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Budapest 1958. 24); a történeti háttérhez 1. CZEGLÉDY KÁROLY: Nomád népek vándorlása Napkelettől Napnyugatig. Budapest 1969. 90 kk. 130 Az

eposzt S. N. KRÄMER többször is említi népszerűsítő munkáiban: From the Tablets of Sumer. Indián Hills, Colo. 1956. 232 kk. = History Begins at Sumer. Garden City, N. Y. 1959. 204 kk.; az akkor ismert anyag tudományos közlése S. N. KRÄMER— TH. JACOBSEN: Enmerkar and EnsukuSsiranna. Orientalia 23 [1954]: 232 — 234, ezt a tanulmányt BADINY Jós egyáltalán nem ismeri. 131 S. N.

KRÄMER levelének facsimile lenyomatát 1. BADINY Jós FERENC: Káldeától Ister-gamig. 1. Buenos Aires 1971. 93 stb. 132 Vö.

D. O. EDZARD: Zeitschrift für Assyriologie 53 NF 19 [1959]: 18, és 43. jegy-