Nyelvtudományi Közlemények 78. kötet (1976)
Tanulmányok - Komoróczy Géza: A sumer–magyar nyelvrokonítás [Die sumerisch-ungarische Sprachvergleichung] 3
26 KOMORÓCZY GÉZA hoz;119 a harmadik rész pedig, a sumer nyelv urál-altaji jellegének bizonyítása, már módszerét tekintve is elhibázott. De az Ötezer év távolából még így is a legkülönb darab a sumer—magyar nyelvrokonítás egész irodalmában. Az első világháború utáni „sumer—magyarológia" némely lelki törvényszerűségét NÉMETH LÁSZLÓ bizonyos munkáiból ismerhetjük meg. NÉMETH mind tanulmányaiban,120 mind szépirodalmi műveiben 121 ír arról, hogy a távol-keleti hadifogságból egy-egy művelt és a tudományok iránt fogékony tanár is a magyar, urál-altaji, sumer, indoeurópai, kínai ősrokonság eszméjével — egy szóban: a turánizmussal — fertó'zötten tért haza. A turánista őstörténeti eszmék kialakulását NÉMETH oly módon tudta ábrázolni, hogy egyszersmind világossá tette teljes képtelenségüket is. Azok az őstörténeti képzelődések, amelyeket leír, egyértelműen a „plennitisz", a hadifogságpszichózis termékei voltak. Persze, még a távol-keleti fogságban, a Góbisivatag vidékén se mindenki jutott erre a gondolatra. ZSTJFFA SÁNDOR122 vagy az Alsóvárosi búcsú Molnár Imréje és az Irgalom Kertész János tanár ura turánista lett, egyikük agresszív, másikuk talán csak szelíd rögeszmés, de pl. MORAVCSIK GYULA vagy FEKETE LAJOS ugyanabból a miliőből a török, szláv, újgörög nyelv tudományos kutatását megalapozó ismeretekkel tért haza. íme, BoBULA IDA sumer—magyar nyelvrokonítása a második világháború után ezekre az alapokra, eszmei előzményekre épült — kint az Egyesült Államokban. A sumer—magyar nyelvrokonítás az ékíráskutatás felől nem szorul túlságosan részletes cáfolatra. A sumerek nyelve, mint már láttuk, mai tudásunk szerint egyetlen ismert eurázsiai nyelvvel sem áll rokonsági kapcsolatban. Ez azonban egyáltalán nem kivételes helyzet. Az ókori kelet történelme a sumerén kívül is egy sor olyan nyelvet mutatott fel, amelyek az ismert nyelvcsaládok egyikéhez sem sorolhatók. Ilyen többek között az elámi, a hurri (és későbbi alakja, az urartui), a hatti, s mellettük jó egynéhány, önálló írásbeliség nélküli nyelv, pl. a qutú, lullubú, turukkú, kassú, kaska stb. A rokontalan 119 Érdemes idézni, hogy VARGA azért dicsért egy újabb sumer nyelvtani munkát, mert az „józanul tartózkodott (a) szükséges újításoktól"; a „szükséges" nyilván elírás „szükségtelen" helyett, de nem merőben véletlen tévesztés (1. ötezer év távolából. 207). 120 Vö. NÉMETH LÁSZLÓ: A fordító plennitisze. In: Uő: A kísérletező ember. Budapest 1963. 412 — 424, különösen 412 k. = Uő: A kísérletező ember. Tanulmányok. Budapest 1973. (NÉMETH LÁSZLÓ munkái.) 611 — 622, különösen 611 k. s több más helyen is. 121 Vö. NÉMETH LÁSZLÓ: Irgalom. (Regény) 1 — 2. Budapest 1965, különösen 2: 96 k.=Budapest 1972. (NÉMETH LÁSZLÓ munkái.) 349 sk.; Utolsó kísérlet. 1 — 2. Budapest 1969. (NÉMETH LÁSZLÓ munkái.) 1: 274,440 (Alsóvárosi búcsú); 2: 40 (Szerdai fogadónap) stb.; Magam helyett, II. Telemachos. Tiszatáj 28/3 [1974]: 3—16, különösen 10 k. 122 Vö. NEMESDEDINAI ZSUFFA SÁNDOR: A magyar nyelv nyelvrokonságai. . . Budapest 1942. 34, különösen 20. jegyzet. — Ugyancsak a szellemi „plennitisz" állapotában, bár nem hadifogságban, hanem — mint maga írja — a harctéren fogantak meg ERDÉLYI JÓZSEF nyelvészeti gondolatai is, vö. Árdeli szép hold. Egy költő gondolatai a magyar nyelvről. Budapest 1939. ERDÉLYI szófejtése más elvekből indul ugyan ki, mint a túrán isták, ő ugyanis minden szót belső keletkezésűnek tart, szemlélete azonban végső soron ugyanoda vezetett, mint a legrosszabb turánizmus vagy „sumer—magyarológia". — Csak mellékesen jegyzem meg, hogy napjainkban is akad követője ERDÉLYI képtelen szófejtéseinek, 1. Kiss DÉNES: Játék és törvény. Kalandozások anyanyelvünkben. Kortárs 15 [19711: 970-977, 1970-1974; 18 [1974]: 1114-1119.
