Nyelvtudományi Közlemények 78. kötet (1976)
Tanulmányok - Komoróczy Géza: A sumer–magyar nyelvrokonítás [Die sumerisch-ungarische Sprachvergleichung] 3
24 KOMOBOCZY GÉZA idejé"-nek, az „ősi" kornak103 nagyszerű szellemi teljesítménye, s ebben a máskor ,,az ős Kaján"104 alakjában megszemélyesített Költészet 105 előtt. Merőben más a helyzet ZEMPLÉNI ÁRPÁDnál. Az ő „babiloni regé"-je, az Istár és Gilgamosz,106 leplezetlenül a turánizmus jegyében jött létre. De az igazság kedvéért meg kell állapítanunk azt is, hogy a Turáni dalok107 költőjének hangos turánizmusa108 messze nem azonos a későbbi „sumer— magyarológia" szemléletével: a mezopotámiai „fordítás"-ok — valójában inkább szabad átköltések — mellett ZEMPLÉNI a finnugor népek ősköltészetéből is sokat magyarított.109 A Turáni Társaság megalakulása110 után, majd az első világháborút követő években, s főként az ellenforradalmi kor idején a sumer—magyar nyelvrokonítás bizonyos mértékig háttérbe szorult, illetve felolvadt a turánizmus egyéb irányzataiban, amelyeknek a politika olaján nagyobb volt a füstje. A két háború között alig akadt olyan „őstörténész", aki a sumer— magyar nyelvrokonítás eszméjét más keleti nyelvek bevonása nélkül hirdette volna. Az ismertebb szerzők, pl. BARÁTHOSI BALOGH BENEDEK,111 TONELLI SÁNDOR,112 KÉZDY VÁSÁRHELYI ZOLTÁN,113 NEMESDEDINAI ZSUFFA SÁNDOR,114 PÁLFI KÁROLY115 és mások egyre több keleti nyelv turáni eredetét 103 Az idézett kifejezések ADY AZ ŐS Kaján c. verséből valók. A vers értelmezéséhez 1. FÖLDESSY GYULA: Ady minden titkai. Budapest 1962.2 69. k.; KIRÁLY ISTVÁN: Ady Endre. Budapest 1970.1:540—566. Az,,Ó-Babilon ideje" azonos értelmű az ,,ősi" jelzővel. 104 FÖLDESSY GYULA: i. m. 69 csak „gyanítja", valójában azonban bizonyos, hogy ADY Kajánja az ószövetségi Kain alakjához kapcsolandó, vö. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. 2. Budapest 306. k. 1970. s. v. kaján; LŐRINCZE LAJOS: A kaján Kain és egyebek. In: TJő (szerk.): Édes anyanyelvünk. Budapest 1972.3 163— 165. Egy érdekes adat: HORVÁT ISTVÁN (1832) Kajánnak nevezi magát a bibliai Káint is, vö. Horvát István Magyar Irodalomtörténete. Budapest ó. n. (Magyar Irodalmi Ritkaságok 28.) 32. 105 Kaján alakját maga ADY értelmezte így, vö. FÖLDESSY GYULA: i. m. 69. 106 ZEMPLÉNI ÁRPÁD: Istár és Gilgamosz. Budapest 1910; szemelvényes új kiadása VÉGH GYÖRGY antológiájában: Századvégi költők. Budapest 1959. 2: 140 kk. 107 ZEMPLÉNI ÁRPÁD: Turáni dalok. Budapest 1910. 108 ZEMPLÉNI, A tűz-özön c. eposzában, amely az indogermán és a turáni népek apokaliptikus küzdelméről szól, a turániak vezérét a Dingir névvel illeti, a sumer dingir, 'isten' szóból; az indogermánok vezére Diósz (a görög Zeusz istennév genitivusa, de a görögben az o nem hosszú, „mint ZEMPLÉNinél, hanem hangsúlyos: Aióc). 109 Vö. pl. ZEMPLÉNI ÁRPÁD: Vasfő és Imoe. Vogul rege. Budapest 1919. ZEMPLÉNI átköltéseinek soviniszta esmei háttere feltűnt már e könyv egykorú bírálójának, TÓTH ÁRPÁDnak is. 110 A Turáni Társaság alapításáról (1910), tevékenységéről, utódairól (Magyar Keleti Kultúrközpont, majd egyidejűleg Körösi Csorna Társaság, Turáni Társaság, Turán-Szövetség), vezéreszméiről jól tájékoztat NÉMETH GYULA: A magyar turánizmus. Magyar Szemle 11 [1931]: 132—139. A Túrán [1913 — ] az ő folyóiratuk volt. 111 BARÁTHOSI BALOGH BENEDEK Turáni könyvei, 7. Szumirok, szittyák, ősturánok. Budapest 1929; új kiadása: Szumirok. Buenos Aires 1973; 13. Déli turánok. (Indiák, Tibet, Előázsia.) Budapest 1930. 112 TONELLI SÁNDOR: AZ emberi civilizáció kezdetei. Budapest 1936. 113 KÉZDY VÁSÁRHELYI ZOLTÁN: A magyarok útja Indiától Pannóniáig. Budapest 1939. 114 NEMESDEDINAI ZSUFFA SÁNDOR: A magyar nyelv nyelvrokonságai [! !]. Nyelvészeti tanulmány Körösi Csorna Sándor emlékére. . . Budapest 1942. — A könyvhöz vö. ZSIRAI MIKLÓS telibe találó, erős bírálatát: Nem mind bíró, akinek pálca van a kezében. Magyar Nyelv 36 [1940]: 95 — 106, különösen 103 kk. 115 PÁLFI KÁROLY: A magyar nemzet ősvallása. Budapest 1941; A skytha kérdés megoldása. Budapest 1944. — Egyéb, a magyar őstörténettel turánista szellemben foglalkozó, de a sumereket legfeljebb érintő könyvek, többek között, CSERÉP JÓZSEF: A magyarok eredete, a turáni népek őshazája és ókori története. Bp. 1925; Uő: A magya-
