Nyelvtudományi Közlemények 78. kötet (1976)

Tanulmányok - Komoróczy Géza: A sumer–magyar nyelvrokonítás [Die sumerisch-ungarische Sprachvergleichung] 3

A SUMER-MAGYAR NYELVROKONÍTÁS 15 A „sumer örökség" ápolásának szakszerűségét egyetlen példával próbálom érzékeltetni. Egy nagyszerű művész alkotása, SZERVÁTIUSZ JENŐ Gilgames c. domborműve (fa, 1970)68 a

mezopotámiai témát — Enkidu és az Istárpapnő — jól felismerhetően egyiptomi, helyesebben, egiptizáló stílusban dolgozta fel, s a magyar rovásírás jeleivel írt hozzá feliratot.69 A sumerek erdélyi „kontinuitása" mellett felhozott — s persze egytől egyig csak vélt — bizonyítékok között olykor egyenesen mulatságos tévedésekkel találkozunk. A csíki régiségek egyik buzgó — és nem is eredménytelen — gyűjtője régóta ír és beszél arról, hogy kaldeus papok még a századforduló táján is folytattak térítő propagandát Erdélyben. A hatóságok üldözték őket felforgató tevékenységük miatt.70 Ezek

a kaldeusok azonban nem Dél-Mezopotámia i. e. 1. évezredi lakosságának, de nem is a hellénizmus és a római kor csillag jósainak utódai, hanem egész egyszerűen a szír kereszténység egyik ágához, a keleti (nesztoriánus) egyházhoz tartozó papok, akik a török vallásüldözések elől menekülve nyilván Balkán-szerte megfordultak; egyházuk a Sasanida birodalom mezopotámiai püspökségéről nevezte magát kaidnak (chaldaeus) már régi idők óta.71 A napjainkban kialakult helyzet egy másik tényezőjét abban látom, hogy a sumer—magyar nyelvrokonítás eszméinek terjesztése egyre agreszszívabb formákat ölt. A közelmúlt néhány tudományos rendezvénye mintha lovat adott volna a „sumer—magyarológus"-ok alá. 1972-ben Szegeden a magyar nyelvészek II. nemzetközi kongresszusán ORBÁN ÁRPÁD is előadhatta Tudománytalan, a most használt kétféle szóeredetvizsgálati rendszer egyidejű alkalmazása c. (sic !) előadását. Igaz, szereplése köznevetség tárgya lett, s tételeire HAJDÚ PÉTER hozzászólása megfelelő választ adott. 1973 őszén a Körösi Csorna Társaság magyar őstörténeti konferenciáján ugyancsak ORBÁN állt ki; persze, ez a felszólalása szintén botrányba fulladt. A botrányra azonban utólag már csak a szemtanúk emlékeznek, a „sumer—magyarológus" propaganda viszont okkal hivatkozik arra, hogy eszméit a tudományos világ elé tárta, s ez a kutatástól távol állók számára gyakran elég is ahhoz, hogy a „sumer—magyarológiá"-ra is ráruházzák a magyar tudomány élvezte tekintélyt. Ez a következtetés egyáltalán nem képzelet szüleménye. 1973-ban Párizsban a XXIX. nemzetközi orientalista kongresszuson BADINY JÓS FERENC és néhány híve több előadásban fejtették ki a sumer és magyar nyelv teljes azonosságának tételét.72 Tudvalevő, hogy manapság

a monstre tudományos kongresszusok nem alkalmasak az előadások tüzetes megvitatására; 68 Fényképét közli

SORBÁN RAOUL: Szervátiusz Jenő. Budapest 1973. 42. sz. kép. 69 A

feliratot eddig — tudtommal — senki sem olvasta el. Szövege, betűzve, a következő: 1. A férfi alak feje mellett: gilgames; 2. A férfi alak felsőtestét borító állati bőrön, illetve a férfi bal lábszárán: latja enkidut a leanzo a | veszedelmest a hatal | mást •ít} a bárdolatlan | férfiút k[i] | hegyek közt te[rmett] | siksagon nőtt; 3. A női alak két combján: enkidu majd összeforr vele | megismeri a nö szerelme[t] | s azután mar nem ura többe | az ártatlan föld | erejének. Az írás felülről lefelé, a sorok balról jobbra haladnak, a feliraton szóköz nincsen. (Ezúton is köszönetem fejezem ki VÁSÁRY ISTVÁNnak a rovásírás elolvasásában nyújtott segítségéért.) Mindkét verses idézet RÁKOS SÁNDOR fordításából való, az akkád Gilgames-eposz I. táblájáról (vö. Gilgames — Agyagtáblák üzenete. Budapest 1966. 91; 1974.3 93);

a kompozíció három térkitöltő állatalakja ugyancsak a Gilgames-eposz I. tábláján leírt jelenetre utal. 70 A

hatósági intézkedésekhez vö. pl. Csík vármegye Hivatalos Lapja 1906. október 18. 71 Vö.

TIMKÓ IMRE: Keleti kereszténység, keleti egyházak. Budapest 1971. 139 kk. 72 Az

előre bejelentett előadások rövid kivonata — a szokásoknak megfelelően — megjelent a kongresszus előkészítő kiadványában: XXIX Congrès International des