Nyelvtudományi Közlemények 78. kötet (1976)
Tanulmányok - Komoróczy Géza: A sumer–magyar nyelvrokonítás [Die sumerisch-ungarische Sprachvergleichung] 3
14 K0M0RÓCZY GÉZA levele,64 még csupán a nyugati „sumer—magyarológus"-ok nézeteit foglalta össze; az irat minden jel szerint főként Magyarországon terjedt el. A tartanai (alsótatárlaki) piktografikus táblák közismertté válása után már észlelhetővé vált az erdélyi állásfoglalások saját hangneme. Szocs ISTVÁN, a nemes ügyekben sem rest kolozsvári újságíró a Korunk lapjain heves szenvedéllyel állt ki a sumer—magyar nyelvrokonítás mellett,65 persze elhallgatva, hogy minden érve a külföldi „sumer—magyarológus "-ok dolgozataiból származik, ő maga pedig nem rendelkezik kellő felkészültséggel — sumerológiai szaktudással — ahhoz, hogy e „bizonyítékok" súlyát és értékét mérlegelhesse. Ámde a közvélemény hangulatára tulajdonképpen nem is Szocs cikke a jellemző, hanem a Korunk ugyanazon számában — nyilvánvalóan válaszként — közölt, s egyébként kifogástalanul tájékozott írás, a Babes-Bolyai Tudományegyetem kiváló ókoros professzorának tollából:66 BODOR ANDRÁS oly mértékben nem utasított vissza semmit Szőcs képtelen állításaiból és ezeknél is többet sejtető célzásaiból, hogy óvatos tartózkodása mögött nem egyszerűen a tudósi erényt, hanem inkább a hívők népes táborát kell gyanítanunk. Más cikkeiben Szőcs vakmerő kiritkátlansága odáig merészkedett, hogy hozzászólt sumer szófejtési kérdésekhez is.67 Abban mindenesetre biztosak lehetünk, hogy a sumer— magyar nyelvrokonítás erdélyi népszerűsége egészen közvetlen összefüggésben van a dáko—román kontinuitás igen régi, de valószínűleg nem kevésbé tudománytalan elméletének makacs hivatalosságával. 64 A gépírásos másolatban mintegy 650 sor terjedelmű levél megszólítása: „Kedves . . . fiam és nagy családja !"; bevezetésképpen a fent, a 38. jegyzetben idézett cikkre utal. A szöveghez, amely hozzám 1970 őszén került, olvasói több részletben egy összesen ugyanolyan terjedelmű kiegészítést csatoltak. 65 Szőcs ISTVÁN: Sumér és Szemere. Korunk 30 [1971]: 1556—1565. Szőcs, fejtegetéseit összegezve, a „nostratic" ósnyelv (a sémi, indoeurópai, finnugor és hámi nyelveket magába foglaló „nyelvcsalád") mellett tör lándzsát. 66 BODOR ANDRÁS: A sumér-kutatás néhány kérdéséről. Korunk 30 [1971]: 1565— 1672. 67 így pl- Szőcs ISTVÁN: Halandzsa-e az Antanténusz Î Utunk, 1972. április 28. A cikk PASS LÁsZLÓra hivatkozva (vö. fent, 9. és 32. jegyzet) a sumerbői próbálta magyarázni az ismert gyermek kiolvasó mondóka szövegét. A magyarázat megbízhatóságára jellemző, hogy az antanténusz ,,szó" második felét a „sumei" Tamtnuz istennévből vezeti le, nem tudván, hogy ez, helyesebben, Tammúz, ószövetségi héber névforma (vö. Ezékiel 8:14); a név sumer alakja Dumuzi vagy Dumuzid (s nem Dumuzzig, Dunguz, mint ő írja), akkád alakja pedig Du'üzu, Dûzu, ezek viszont a ténusz ,,szó"-val nem egyeztethetők. A tudálékos magyarázatnak mindössze az a baja, hogy azok a sumer szavak, amelyekből a mondókát összerakja, egytől egyig PASS vagy Szőcs képzeletének szülöttei. PASS magyarázatait Szőcs még megtoldja: pl. a ténusz nála ,,'isten' fordított sorrendű összetétele". Erről az önmagában véve — képtelenségei miatt — jelentéktelen cikkről azért írtam bővebben, mert később sokan úgy hivatkoztak rá, illetve tartalmára, mint a sumer— magyar nyelvrokonság egyik döntő bizonyítékára. — Vö. továbbá Szőcs ISTVÁN: A székelykapu. Művészet 15 [1974]/10: 33—36. Szőcs itt a „pozitivista" [! !] — hadd tegyem hozzá: a tényekből kiinduló, s pl. B. NAGY MARGIT munkáiban (vö. Reneszánsz és barokk Erdélyben. Bukarest 1970. 73 kk.) képviselt — magyarázatokkal szemben hangsúlyozottan a „romantikus képzelőerő" híveként lép fel: a székelykaput a „napszertartás" [ ! !] színterének tartja, mint annak idején Huszka József is, ezt viszont „délről" eredezteti; ily módon, bár a sumerek nevét le sem írja, olvasóit kétségtelenül a „sumer—magyarológia" irányában befolyásolja. Maga Szőcs céloz a sumer—magyar nyelvrokonítás eszméit fogadó elutasításra: „E kérdésekbe a kutató nem szívesen merül el nyilvánosság előtt, mert a lehetséges következtetések ellentmondanak ma igen elterjedt tudományos álláspontoknak, s az ember könnyen magára vonja a »képzelgő«, »délibábos«, »lázálmokat kergető« megbélyegzéseket." Szőcs gondolatai és felismerései egyébként valóban a „sumer—magyarológia" némely újabb nyugati termékének lapjairól származnak, vö. pl. az alább, a 169. jegyzetben idézett könyv 78 k. oldalaival stb.
