Nyelvtudományi Közlemények 77. kötet (1975)

Tanulmányok - Gheno, Danilo: Az erza-mordvin névutók áttekintése (Első közlemény) [Aperçu des postpositions en mordve-erza (Premiére partie)] 45

AZ ERZA-MORDVIN NÉVUTÓK ÁTTEKINTÉSE 53 elativusi funkciójához mindinkább hozzávegyül egy ablativusi is, bizonyos módon fölöslegessé téve és szinte kiszorítva a használatból az ezde-t : vö. pl. „Mon tujan. . ." — mers Mita, éel'avt's da sastine tué Skolaút ej st e ée jonov \,Én elmegyek. . ." — mondta Mit ja, megfordult és az iskolától lassacskán elment valamerre' (VMJa 32 : 172. — Itt logikusan ejste helyett ezde lenne helyes). Egészen más a mdM. esta helyzete. Azt mondhatjuk, hogy ennek a névutói formának az utóbbi időben — talán kevés nyelvjárási terület kivételével — teljesen elfoglalta a helyét az ezda (a mai moksa köznyelvben esta már csak mint határozószó él, 'akkor' értelemben — vö. Moksansko-russkij slovar' 317), £IZ£IZ £1 mdM.-ban gyakorlatilag az ellenkezője történt annak, ami az mdE.-ban van megvalósulóban. Ismeretes, hogy a magyarban és a finnben igei tőből keletkezett névutók is vannak. Pl. m. néhány nap múlva, ahol a múlva névutó a múlik ige határozói igeneve ; f. toukokuuhun m enn e s s ä 'április folyamán, május kezdete előtt' : a mennessä névutó (vö. PENTTILA i. m. 414) a mennä 'menni' ige II. inf. inessivusragos alakja. Az erza-morvinban viszont nem találhatók ilyen névutó-típusok. Térjünk most rá egyes sajátos morfológiai arculatok vizsgálatára, amelyeket a névutó meghatározott szövegkörnyezetbe ékelődve ölthet magára. A névutó a hozzá tartozó névszótól függően az mdE.-ban néhány olyan formai jellegzetességgel mutatkozhat, amelyek tulajdonképpen a vele társult névszónak felelnének meg, nevezetesen a) a névszó birtokragjával (mint fentebb is utaltam rá) : pl. éelme ik eldének jomas 'elveszett a szemünk elől' (Evs 236 ; EMSz 297. — Éel'me ikeldenek tkp. 'szem-előlünk' *selmenek ilkelde 'szemünk elől' helyett), maksize t'et'an Jt e ds enz ç 'odaadta azt apjának' (Ser 245. — (tetan Icedsenze *tet'anzo kedse 'apjának' helyett) ; b) nyomatékosító szócskákkal: pl. avol anèak ton, no mon k i s ej ak picedi 'nemcsak érted aggódik, hanem értem is' (GMJa I, 338. — Mon kisejak tkp. 'én miatt-is' *mongak kise 'miattam is' helyett ; -jakj-gak 'is'), sajems primer kin p el d ej ak 'példát venni valakiről' (RES1 39. — Kin peldejak kingak 'pelde tkp 'valaki felől', valakiről' helyett ; a kingak a kijak 'valaki' genetivusa : a -jakf-gak-nsik itt névmási képző szerepe van). A moksában az erzában felsorolt jellegzetességeken kívül a névutó még más formákban is megjelenhet. Ellátható becéző-kicsinyítő képzővel, ami természetesen a névszóra vonatkozik (pl. éif t % r v a nä s a 'erdőcske mellett' *vifnä tdrvasa helyett; a-wä/mdE. -nej becéző-kicsinyítő képző). Hozzájárulhat továbbá a határozott főnévragozás jele, amely voltaképpen névszóhoz kapcsolódnék (pl. óbed mai at i 'majdnem ebédig' *otíedt' malas helyett ; a -la, határozott főnévragozás jele) (vö. GMJa I. 338). Érdekes megfigyelni, hogy mindezekben az alakokban a névutók ugyanúgy viselkednek, mintha esetragok lennének : vö. pl. mdE. pakéasonk 'szántóföldeteken' — paksa l an g s onk 'ua.', kudostojak 'házból is' — kudo potstojak 'ua.', ahol szerkezeti szempontból mindkét páros formában ez a sorrend : tő + esetrag/ névutó -f- egyéb toldalék. A fentiek alapján a hasonló szerkezetek meglétének okát a névutók egyszerű esetragokká való lassú átfejlődésében kereshetnénk. Sajátos morfológiai arculatot vesznek még fel az mdE. (és más finnugor nyelvekbeli) névutók, amikor logikai kapcsolatba lépnek egy személyes névmással, pontosabban amikor a személyes névmás •** névutó viszonyt névutó -f-