Nyelvtudományi Közlemények 77. kötet (1975)

Tanulmányok - Gheno, Danilo: Az erza-mordvin névutók áttekintése (Első közlemény) [Aperçu des postpositions en mordve-erza (Premiére partie)] 45

48 GHENO, DANILO ják a homofon (és nem csak homofon) névutóval szemben,7 mások ellenben a névutót tartják korábbinak.8 Az mdE. (és a mdM., a magyar, a finn stb.) névutók legnagyobb százaléka morfológiailag egy főnév megkövült ragos (nagyon ritkán ragtalan) alakjából áll (vö. GMJa I, 338). Az itt említett nyelvekből a következő adatokat emelhetjük ki : erza-mordvin 42 névutói tő közül 29 világosan főnévi eredetű (69%) ; moksa-mordvin .... 38 névutói tő közül 26 minden bizonnyal főnévi (68,4)%) ; magyar 55 névutói tő közül 43 főnévi természetű (78,1%) ; finn 86 névutói tő közül 50 főnévi jellege közvetlenül észrevehető (58,1%).9 A tőként szolgáló főnév eredeti jelentése olykor megőrződött a névutó formában is, máskor nem. Nézzük meg hát, e tényből kiindulva, milyen kritériumok alapján különböztethető meg a gyakorlatban egy mdE. névutó egy egyszerű ragos főnévtől. 1.1. Valódi névutónak kell tartanunk mindenekelőtt azt a névutót, amelyben a még önálló főnévként létező tő etimológiai jelentése a) nem maradt meg : pl. Üis <-** liisç '-ért, miatt' — vö. Jci 'út', vagy b) legalábbis elhomályosult : pl. ßel'es 'mindenütt, -ben' — vö. ftel'e 'szélesség'. 1.2. Ugyanebbe a kategóriába tartozik továbbá az a névutói viszonyszótípus, a) amelynek töve ma már nem létezik mint rendes főnév : pl. aldo 'alól' — vö. *al 'alacsonyan levő rész', vagy b) amelynek esetvégződése, jóllehet gyakran egy mindmáig önálló főnévként szótárazott tőhöz járul, már nem tagja az mdE. modern esetragrendszerének, csupán többé-kevésbé elszigetelt maradványa valamikor eleven toldaléknak : pl. 'pele 'oldalán' — vö. pel' 'oldal, rész' és -e < : ?*-í'e régi locativusi esetrag. 1.3. Természetesen megérdemlik a „névutó" címet mindazok a szavak, amelyeket az mdE. közvetlenül mint ilyeneket kölcsönzött a tatárból ós amelyek a tatárban voltaképpen ragos főnevek: pl. baska 'vmin kívül ; nélkül' — vö. tat. baska 'vmin kívül' •< : bas 'fej'. 7Vö. pl. GY. DÉCSY, Einführung in die finnisch—ugrische Sprachwissenschaft. Wiesbaden, 1965. 161, 42. jegyz. 8 Ezt a véleményt látszik képviselni többek között K.

RÉDEI (RADANOVICS) Die Postpositionen im Syrjänischen unter Berücksichtigung des Wotjakischen. Budapest, 1962. 204-5. 9 A névutói tövek vizsgálatakor az alábbi műveket vettem alapul : az erzához SER 239 — 255 és a jelen tanulmányt; a moksához SEB uo. és S. Gr. POTAPKIN—A. K. IMJAEEKOV, Moksansko-russkij slovar'. Moskva, 1949, passim ; a magyarhoz MNR 29 — 167; a finnhez A. PENTTILÄ, Suomen kielioppi. Porvoo—Helsinki, 1963. 337 — 342, 370—1, 389, 403, 414, 430, 436, 445 (NB. AVPENTTiLAnél fellelhető 156 névutói tő közű azokat választottam ki, amelyek a leggyakoribb névutók bázisát képezik : számításom szerint 86 ilyen van) ós Suomen kielen etymologinen sanakirja. 1—4, Helsinki, 1955 — 1969, passim (Lexica Societatis Fenno—Ugricae 12.).