Nyelvtudományi Közlemények 77. kötet (1975)
Tanulmányok - Gheno, Danilo: Az erza-mordvin névutók áttekintése (Első közlemény) [Aperçu des postpositions en mordve-erza (Premiére partie)] 45
46 GHENO, DANILO tározószóhoz is. Sőt ez a közeliség külsőleg nem ritkán mint egybeesés jelenik meg, amikor is a határozószó formájában azonos a névutóval, úgyhogy ebben az értelemben egy „határozószó-névutó" vegyes kategóriáról beszélhetnénk : vö. pl. mdE. alo határozószó 'alul', névutó 'alatt'. A névutó különbözik viszont a határozószótól egy fontos szintaktikai ok miatt: a mondat keretei közt a határozószó alkalmazásbeli mozgékonysággal rendelkezik, míg a névutó nem. Helyesen írja SEBESTYÉN Á. (MNR 13) : „ ... a határozószó önálló szó és szabad morféma, a névutó pedig — bár önálló szó — kötött morféma".A határozószó kapcsolatba léphet mind névszókkal, mind igékkel, mind pedig egy másik határozószóval, a névutó ezzel szemben csak névszókkal léphet közvetlen kapcsolatba. Nem hiszem, hogy szükséges példákkal szemléltetni az előbbi megállapításokat. Szeretnék mégis kicsit időzni azoknál a szavaknál, amelyeket fentebb határozószó-névutóknak neveztem (nagyobbrészt lokális értékű határozószó-névutók), néhányuknak igékkel való társuláskor mutatott különleges viselkedésénél, mely viselkedésben az mdE. eltér más finnugor (és nemcsak finnugor) nyelvektől. A magyarban az 'unterschreiben' ige megfelelője aláírni < alá határozószó-névutó -j- írni, a finnben allekirjoittaa < : alle határozószó-névutó 'alá' + kirjoittaa 'írni' (vö. ol. sotto-scrivere, ném. unterschreiben, ang. under-sign stb. is), míg az mdE.-ban éormadoms tkp. 'írni' vagy lem putoms tkp. 'odatenni a nevet'. Még egy példa: m. körülfogni 'umgeben, umschließen' <C : körül határozószó-névutó -f- fogni (vö. ol. circon-dare, ném. um-geben stb.), de az mdE.-ban pifams 'ua.' (tkp. 'elzárni, eltorlaszolni'). A magyarban és a finnben (valamint más nyelvekben) tehát a határozószó-névutók esetenként igekötői helyzetben mutatkoznak.2 Másrészt az mdE.-ban nem sikerült semmi nyomot felkutatnom egy olyan tendencia meglétét illetően, amely a magyarban, a finnben stb. megállapítható, azaz semmi jele sincs a határozószó-névutó —»• igekötő fejlődésnek. Vizsgáljuk meg a következő mondatot : ci valdoé pack jutaksnoé tumopulovant' 'a napfény át- meg átjárja a tölgyest' (RES1 307)3. Itt a pack határozószó-névutó 'át' az igekötő elméleti helyén található, csakhogy — miután az mdE. számára ismeretlen az a fejlődés, amire az imént céloztam — érintetlenül megőrzi mind funkcionális, mind formai függetlenségét, anélkül, hogy az igével jelentésbelileg egybeolvadna. Határesetet jelent egy népdal alábbi sora: alga alga Uft'ijan 'wenn ich untenhin fliege' (P 2, 233). Ebben az első alga ('lent, alant') nyilvánvalóan határozószó4, és a második ('ua.') is, jóllehet akadálytalanul felvehetne az igekötői jelleget, mégis mint határozószó elszigetelt marad az igei állítmány tói és — ez gyakori az mdE.-ban — a megelőző iker-alakot erősíti. Az mdE.-ban mindazonáltal találhatunk példákat a határozószó-névutó szóvégi agglutinációjára vagy fél-agglutinációjára. íme néhány : maira ast'i sed- alo 'Matrja a híd alatt van' (P 2, 281) : sed-alo fél-agglutináció — vö. éed v. sed 'híd' és alo (határozószó-)névutó 'alatt' ; pand-a Iga stada jafti 'a hegy lábánál halad egy csorda' (EMSz 296 ; Evs 234) : pand-alga az agglu-2 Az igekötő lényegéhez a magyarban és más finnugor nyelvekben is, vö. J. SOLTÉSZ K., AZ ősi magyar igekötők. Budapest, 1959. 7 —16. 3 Az mdE. szövegek idézésekor többnyire a források adta írásmódhoz igazodom, mindig megkülönböztetve azonban az ún. lágy mássalhangzókat a szokásos ' jellel. 4 Grammatikailag az alga határozószó-névutó : 'alant' és 'alatt (el)'.
