Nyelvtudományi Közlemények 77. kötet (1975)

Tanulmányok - Rédei Károly–Róna-Tas András: A bolgár-török–permi érintkezések néhány kérdése [On Some Problems of Bulgar-Turkie–Permian Contacts] 31

A BOLGÁR-TÖRÖK—PERMI ÉRINTKEZÉSEK NÉHÁNY KÉRDÉSE 37 eredeti hosszúsága miatt nem redukálódhatott. Ugyanakkor az u is tf-vá fejlődött : *à >> o *o ^>*u > Ö *ö > u *u > ő Ha tehát a PV a 7. sz. esetében már *u-t mutat, akkor ez közvetve annyit is jelent, hogy az â >> o fejlődés is lezajlott. Ennek a PV szempontjából semmi akadálya nincs, ugyanis a labiális á-t a PV ugyan helyettesíthette o-val, de természetesen egy o-t is o-val vett át. A PV szempontjából ugyancsak elképzelhető, hogy már nem egy ä -*• a hanghelyettesítés történt a 2. sz. etimológiában, hanem azä >a fejlődés után a PV egy a-t vett át. Ugyanakkor azonban az 1. és 3. sz. tanúsága alapján az e >i még nem zajlott le. Itt különösen fontos a 3. sz. tanúsága, mert ez minden kétséget kizáróan bolgár-török szó. A volgai bolgár feliratok tanúsága szerint az a és e hangok még nem lettek o-vá illetve i-vé, a labiálisok szempontjából a feliratok közömbösek. A volgai török nyelvek mongol jövevényszavai (1. RÓNA-TAS, Középmongol eredetű jövevényszavak a csuvasban II, 134—135) azt mutatják, hogy a zártabbá válási folyamatban a mongol jövevényszavak részt vettek, ezért ezt a változást a XIV. századnál későbbi időre kell tennünk. Mivel nem szükségszerű, hogy a zártabbá válási folyamat minden magánhangzónál egyidőben történjék meg, s azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a Volga-vidék bolgár-török nyelvjárásai között nemcsak a konszonantizmusban (jT : é) hanem a vokalizmusban is lehetett eltérés, az«>o illetve o ^>u változás kronológiájának kérdését a PV <~ zürjP KB elemeivel kapcsolatban nyitva kell hagynunk. A PP—KB érintkezés alsó határa a VIII. század, de az igazán intenzív érintkezés a IX. század elejétől számítható. Ebből a korból valók a permi nyelveknek legrégibb (őspermi kori) KB jövevényszavai (1. RÉDEI—RÓNATAS : NyK 74 : 281 kk.). A bolgár-török jövevényszavak újabb rétegét képezik a votják és a zűrjén nyelv P nyelvjárásának — az ún. permjáknak — „közös" bolgár-török elemei. Az idetartozó szavak akkor kerülhettek be a votjákba és a permjákba, amikor a zürjénség északi csoportja (a komi-zűrjének) már északra költözött, vagyis a X. századtól kezdve. Ebben az időben a zűrjén (komi-zűrjén és komi-permják) és a votják nyelv elkülönülése már megtörtént, tehát semmiképpen sem beszélhetünk közös permják-votják átvételekről (másképp LYTKIN : VFUJa. 1967: 136). Legfeljebb némi valószínűséggel csak arról lehetne szó, hogy az ide sorolható szavak egy részét — nyilván a legrégebbieket, azaz a X—XI. században kölcsönzötteket — a permjákok és a votjákok nagyjából egy időben vették át a KB-ból. De — mint látni fogjuk — egészen másról van szó. A 4, 5, 7, 8 és 9. számú szavak olyan — a votjákra jellemző — hangtani, illetőleg alaktani jegyeket viselnek magukon, amelyek miatt nem gondolhatunk közvetlen KB -> permják kölcsönzésre. Az őspermi kori átvételekben a KB *â-t PP *a-val helyettesítették. Ennek a mai zürjénben a, a votjákban u felel meg (1. RÉDEI—RÓNA-TAS : NyK 74 : 292—3). Amennyiben a 4, 7 és 8. számú etimológiák esetében PP átvétellel állnánk szemben, ma a zürjénP-ben az első szótagban nem o, hanem a volna. Az o-s képviselet azonban minden kétséget kizáróan PV -> permják