Nyelvtudományi Közlemények 77. kötet (1975)

Tanulmányok - Rédei Károly–Róna-Tas András: A bolgár-török–permi érintkezések néhány kérdése [On Some Problems of Bulgar-Turkie–Permian Contacts] 31

36 RÉDEI KÁROLY-RONA-TAS ANDRÁS RÄSÄNEN (i.h.) szerint a csuvas szó egy tartaq alakra megy vissza, ami hangtanilag lehetséges, azonban a tkm. dartï 'flerajib TKaijKoro H npHAHJibHoro CTaHKOß' arra utal, hogy a szónak volt egy -q nélküli alakja is. A tat., tob. tárta (RADLOV) és tat., bask. tärtä minden bizonnyal volgai bolgár jövevényszavak, azonban a turki tärtä (RACHMETI, 1. RÄSÄNEN, i.h.) — ha egyáltalán hiteles — aligha az. A zürjP o a PP kori jövevényszavak alapján várható a helyett votjákból való átvételre utal. WICHMANN: MSFOU. 21:111; RAUN: JAOS 1957: 41, 44; LYTKIN, jSztVok. 98, VFUJa. 1967 : 133 ; FEDOTOV 2 : 144 ; RÁSÁNEN, EtWb. 465. 9. Z ü r j . (WIED., Zus.) P ulme, ulmes 'Apfel' | v o t j . (WICHM. 123) MU uumo, (MŰNK.), K ulmo, (UOTILA: MSFOU 67 : 400) umo 'Apfel', umo-pu 'Apfelbaum'. — PV *olma. •«- KB *álma vagy *olma >> csuv. ulma 'alma, burgonya' (SZÍR.), urna 'burgonya' (ASM.) ~ PT alma (CLAUSON, EtymWb. 146—7; RÁSÁNEN, EtymWb. 18). A zürjP szó nem származhatik közvetlenül a csuvasból, mivel a KB *âlma vagy *olma alapján a perm jakban *alma vagy ólma alaknak kellene lennie. A zürjP ulme « *ulmo) a votják első szótagi *o >> u és nem-első szótagi *a > o hangváltozás után került át a permjákba. A votják nem-első szótagi o-t a zürjenben e-vel helyettesítették, mivel abszolút szóvégi helyzetben eredeti zűrjén szavakban o nem fordulhat elő. Az e—t egysz. 1. sz. birtokos személyragból fejlődött nominatívusi értékben használatos vocativusnak fogták fel, vö. pece 'Großmutter' ( ~ pec ua.), bebe 'Einfältiger' (~ beb 'dumm') (1. A. KÖVESI, Permiképz. 130). Az ulmes alakban az -e helyére a gyakrabban előforduló -es denom. névszóképző lépett. Az UOTILA (MSFOU. 67 : 400) által idézett votj. umo 'Apfel', umo-pu 'Apfelbaum' aligha függ össze etimológiailag a finn omena, észt őun stb. 'Apfel' szavakkal (a SKES a votják szót nem említi a finnségi stb. szavak megfelelőjéül). A votj. umo egy csuvas nyelvjárási urna átvétele. WICHMASN: MSFOu. 21: 123; UOTILA: MSFOU. 65: 388; LAKÓ: FgrÉrt, 2: 27; RAUN : JAOS 1957: 41, 44; LYTKIN : VFUJa. 1967: 133; FELOTOV 2: 146. Hangtani és történeti következtetések A zürjP és a votják közös KB jövevényszavainak száma túl kicsi ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket vonhassunk le, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy egyes esetekben nem tudjuk a tatár eredetet vagy közvetítést kizárni. A mássalhangzók rendszerében a PP által tükrözött helyzethez képest lényeges változást nem találunk. Ha az 5. sz. egy ÖB *söqan alakra megy vissza, úgy a -%- zöngülése már megtörtént (vö. előző cikkünk 1. sz. szavát : -t- > -D-). A 7. sz. s- szókezdője egy csuvasos típusú nyelvjárásra mutat a feliratok fjével szemben. A 2. sz. szóvégi -6-jenek esetleges török eredete további vizsgálatra szorul. A magánhangzó-rendszer egy speciális problémát vet fel. A PT a > KB à később o (virj.) és u (an.) lett. Ez a folyamat úgy zajlott le, hogy közben az eredeti o-ból egy u-n keresztül 6 lett. A hosszú ö megállt az u fokon, mivel