Nyelvtudományi Közlemények 77. kötet (1975)

Tanulmányok - Büky Béla: Sheila E. Blumstein: A Phonological Investigation of Aphasic Speech 293

296 SZEMLE - ISMERTETÉSEK lenek (unmarked). így az m, a nazális hangok sorában megjelöltebb, mint az n ; a zárhangok csoportján belül viszont a b megjelöltebb, mint a d; és a p is megjelöltebb, mint a t stb. Nos a szerző azt figyelte meg, hogy az afáziás beszédhangrendszer-felbomlás esetén a hangokat úgy helyettesíti az afáziás más hangokkal a szón belül, hogy az egyazon csoportba tartozó hangok megjelöltebb tagjai adják át helyüket a csoportban levő meg nem jelölt tagoknak, vagy esetleg más hangcsoport meg nem jelölt tagjainak. így az m adott szavakon belül viszonylag könnyen helyettesítődik w-nel. Persze csak a nagy számok törvénye igazolja a fenti tendenciát, mivel — csekélyebb számban — az ellentétes irányú hangcserék esetére is van példa. Sőt, mint BLUMSTEIN kimutatta, ez a tünet (ti. a megjelölt hang helyettesítése meg nem jelölt hanggal) a vezetéses afáziásoknál nem is szignifikáns, csak a másik két afázia-típusban szenvedőknél, ezeknél viszont a tendencia mértékét tekintve szinte alig van eltérés (3%-os differencia mind a megjelölt hangzónak meg nem jelölttel való helyettesítése, mind a meg nem jelöltnek megjelölttel való helyettesítése arányában). Meg kell állapítani, hogy a fonéma-használatban az afáziásoknál megfigyelhető hibák bizonyos specifikus kontextushoz kötöttek-e, és hogy hiba-típusokon belül (vö. az előbbiekben A—D pontban felsorolt hibázás-típusokat) kontextushoz kötöttek-e. Kontextus itt persze szótagon belüli hang-kontextus, tehát egyszerűen a hangkapcsolat szót is használhattuk volna megjelölésére. A szerző megállapította, hogy az afáziások esetében, jóllehet gyakrabban, de viszonylagosan mégis egy-egy adott hang-kontextuson (pl. CVC; C, ill. V = mással-, ill. magánhangzó) belül a nem afázisokhoz hasonló arányban (jóllehet nem hasonló számban) fordulnak elő fonémahelyettesítések. (A legkevésbé komplex a CV hangkapcsolat !) A hibás fonémahasználat egyszerűsítési és megtoldási eseteit tárgyalva megállapítja, hogy az egyszerűsítés úgy jelentkezik, miszerint a szótagból az afáziás kiemeli (eliminálja) a megjelöltebb fonémákat és helyén hagyja a meg nem jelölteket. A megoldás eseteinél pedig mindig a hangkörnyezet magyarázza meg a megtoldást (pl. az otherwise 'másképpen' dôsvaiz helyetti alÖ9 vaiz ejtésénél). Itt már jelentkezik az a jelenség, amit BLTJMSTEIN" a kötet végén a puszta fonológiai megközelítés értékelése kapcsán is felemlít, ti. az, hogy nemcsak a szótagon belüli hangkörnyezet, hanem egyáltalán a szavakon és az egész mondaton belüli hangrendszer-összefüggés kihat arra, hogy mi történik afáziás beszéd esetén egyetlen hanggal. Itt, az említett példában az other azért is bővülhet egy l hanggal, mert így az igen gyakran előforduló ang. older melléknévi középfokhoz kerül hangzásilag közelebb. A szókapcsolat, a morfológiai és a mondattani összefüggések afázia-fonológiai hatását egyébként a legutolsó eredménybemutató alfejezet igazolja leginkább, miként erre az imént utaltunk is. Ebben az alfejezetben a fentebb D pontba utalt „környezeti hatások "-ról esik szó : intra- és inter-morfémikus hatások, hangát vetés stb. így összegezi a szerző metodikai értékelését e „környezeti hatások" vizsgálatára vonatkozóan : „The phonological System of the language cannot be properly understood without regard to both the paradigmatic and syntagmatic relations of phonology and the dynamic intégration of the two". (A nyelv fonológiai rendszerét nem lehet megérteni a fonológia paradigmatikus és szintagmatikus kapcsolatainak, valamint e két terület dinamikus egybefoglalása következményeinek tekintetbe vétele nélkül.) (BLTJMSTEIN: 72) Ezzel amegállapítással a nyelvészeti ihletettségű afázia-kutatások előtt újabb távlatokat nyit. A kötet végén — egy kisebb alfejezetben — az afázia klinikája szempontjából hasznos következtetéseit és külön fejezetben pedig a fonológiai elmélet szempontjából értékesnek ítélt konklúzióit összegzi a szerző. Megismétli pl. itt is azt a megállapítást, hogy az afáziás hibák azon hangzóknál gyakoribbak, melyek csak egyetlen megkülönböztető jeggyel különülnek el másoktól, és ritkábbak, ahol a hangokat több megkülönböztető jegy kapcsolja másokhoz. Az a bináris alapú jellemzés, amit a fonológia az egyes hangok működésének leírására alkalmaz, hasznos elvnek bizonyult és az afáziás betegek nyelvi megnyilatkozásainak elemzése, a hibázások kiértékelése megerősítette ennek a megkülönböztető jegyekre alapozott elemzésnek a létjogosultságát. — A megjelöltség (markedness) is szerencsésen felhasználható szempont volt. Jóllehet e téren — úgy látjuk — még a fonológia részéről sok további kutatási eredményre van szükség. Ha ezek a további kutatások kiteljesednek, remény van arra, hogy a fonéma-osztályok kapcsolatát egymáshoz, ill. ezek helyét az egész fonológiai rendszeren belül legsikeresebben ezekkel a megjelöltség-vizsgálatokkal határozhassuk majd meg. De e téren máris eredményei vannak BmMSTEiNnek: ezekre hivatkozva tör pálcát e megközelítési metodika mellett. Meg vagyunk győződve affelŐl, hogy az afázia nemcsak nyelvi szinten jelentkezik, hanem hogy minden nyelvi síkú afázia-jelenségnek, de legalábbis a motoros (Broca-féle) afázia minden jelenségének van egy paralell-tünete a mozgások szintjén : mozgásrövidí-