Nyelvtudományi Közlemények 77. kötet (1975)

Tanulmányok - Büky Béla: Sheila E. Blumstein: A Phonological Investigation of Aphasic Speech 293

SZEMLE-ISMBBTETÉSEK 295 lehet a hallgató beszédpartnerek számára. — A vezetéses afáziában szenvedők általában nehezen tudják elismételni a hallott szövegeket, jóllehet beszédmegértésük, sőt spontán beszédkészségük is többnyire sértetlen marad. Bizonyos megnevezési nehézségeik is vannak. Spontán beszédük, jóllehet folyamatos, sajátos jellegzetességeket mutat : fonemikus helyettesítések, ritkábban szóhelyettesítések (szinonimák, egyénileg képzett szinonimák). Az az agyi mező, melynek működése ezen afázia-típus esetén sérültté válik, nem egyéb, mint a Wernicke-mező és a Broca-mező közötti kapcsolat fenntartását ellátó agyi terület, erre a tényre utal a „vezetéses afázia" elnevezés is. A szerző vizsgálati módszere a következő volt : kórházi afáziás betegeknek kérdéseket tett fel (Hogy érzi magát ? Hogyan került ide ? Mit csinál nap mind nap ? Milyen az ellátás ? Nős ? Férjezett ? Vannak gyerekei ? Mikor járt iskolába ? Mi volt a kedvenc tantárgya Î Mit szeretett legkevésbé ? Mi a foglalkozása ? Szakképzettsége ? Van hobbija ? Mi ez ? Szeret olvasni ? Szereti a tévét ? Szeret moziba járni ? Szeret sportolni ? Mit sportol ? Milyen nevezetesebb eset, esemény-mozzanat történt Önnel a napokban ? Utazási élményei ?) és a válaszokat mágnesszalagra vette. Legalább 2000 szóra volt szükség egy-egy beteg részéről ahhoz, hogy az elemzési munkát egyáltalán meg lehessen kezdeni. E 2000 szóba az un. formaszók (névelő, kötőszó stb.) nem számítottak bele. 2 — 9 társalgási alkalom volt szükséges a kívánt kontextus-mennyiség elnyeréséhez. Ha a beteg fáradtnak tűnt, a vizsgálatot nyomban egy következő alkalomra halasztották. 17 beteget vizsgált nyelvileg a szerző. Ezek közül 6 Broca-féle, 5 vezetéses és ismét 6 Wernicke-féle afáziában szenvedett. A következő nyelvi jellegzetességeket vizsgálta a szerző: A) fonéma-helyettesítés, pl. a teams 'csoportok' hibás kimz ejtése. B) egyszerűsítés, pl. a French 'francia' szó ejtésének lerövidítése fencs-re. C) megtoldás, pl. a papa 'papa' szó ejtése papra hangtoldásos alakra való átalakítással D) fonémakörnyezeti hatások : 1. intra-morfémikus hatások, pl. a Crete 'Kréta szigete' kiejtésekor a földrajzi név végén levő t előrevetítése úgy, hogy végeredményben trit ejtésforma keletkezik. 2. inter-morfémikus hatások, pl. a roast beef 'marhasült' szókapcsolat hibás rof bíf hangzású ejtése. 3. metatézisek, pl. degrees 'fokok' hangátvetéses gidríz alakú ejtése. — A hibatípusokról a szerző táblázatos áttekintést is ad (vö. 4. táblázat). A fenti módszert alapul véve a szerző — az előzetesen nyújtott fonéma-statisztikát elhagyva — most már nem összevontan vizsgálja a fonémamegoszlást és a fonémahasználati hibákat, hanem az egyes afázia-típusokra és az egyes hibázás-típusokra széttagoltan. De még e ponton sem talál szignifikánsan szembetűnő eltéréseket ; az imént A—D pontokba foglalt hibázások minden egyes afázia-típusnál előfordulnak, sőt még a %-os egymáshoz viszonyított arányuk (a hibázás-típusok csoporton belüli egymáshoz viszonyításáról van szó) is eléggé hasonló konfigurációt mutat. Pusztán a hibázások száma tekintetében van nagy eltérés : a Broca-féle afáziások 1993 hibázására, a vezetéses afáziában szenvedőknél 590 és a Wernicke-féle afáziásoknál 219 hiba esik. Immár a fonológiai rendszerrel kapcsolatos BLUMSTEiNnek az a kérdésfelvetése, hogy mely hangzó-jellegzetességek esetében gyakoribb és melyeknél kisebb számú a hibázások száma. JAKOBSON hierarchia-rendszerét (fonológiai rétegződés-rendszerét) fogadja el a megkülönböztető jegyek szintjén. Megállapítja, hogy az afáziás hibák azon hangzóknál a leggyakoribbak, melyek csak egyetlen megkülönböztető jegy vonatkozásában térnek el más hangzóktól. További megfigyelés, melyre BLTJMSTEIN épített, a megkülönböztető jegyek szintjén az, hogy egyes hangzó-jellegzetességeket a gyermek nyelvi fejlődésének immár korai szakaszán biztonsággal érzékel és alkalmaz, más jellegzetességek érzéklésére és alkalmazására csak élete későbbi szakaszán jön rá. BLUMSTEIN felismerte, hogy az afáziások hibázásai ott jelentkeznek legkissebb szá mban, ahol fejlődésileg ősi (korán elsajátított) hangzó-sajátosság szerepel megkülönböztető jegyként, s attól függően egyre gyakoribb a hibázások száma, minél később beidegzett hangzó-sajátosságról — mint megkülönböztető jegyről — van szó. Jóllehet a hibázások száma — mint fent már utaltunk erre — afázia-típusonként más és más, e hibázási összefüggést midegyik típusnál egyaránt megfigyelhetjük — állapítja meg a szerző. Jóllehet JAKOBSON nem hangoztatta a megfigyelt törvény minden afázia-típusra való érvényességének tényét, a beidegzés fejlődéstani időpontja és az afáziás beszédfelbomlás közötti fordított arányú viszony meglétét már igen korán (előadás a V. Nemzetközi Nyelvészkongresszuson, vö. Hang — Jel —Vers e. kötet 74— 90. lapjait s itt a 81. 1. anyagát) felismerte. A megkülönböztető jegyek — mint közismert — bizonyos csoportokba rendezhetők, s e csoportokon belül az egyes fonémák lehetnek megjelöltek (marked) és megjelölet-