Nyelvtudományi Közlemények 77. kötet (1975)

Tanulmányok - Buda Béla: A nyelv keletkezése 292

292 SZEMLE-ISMERTETÉSEK A nyelv keletkezése Szerkesztette PAPP MÁRIA. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1974. 318. 1. A nyelv keletkezése egyike azoknak a kérdéseknek, amelyek az emberrel foglalkozó különböző tudományágakat régóta izgatják, és amelyeknek megoldásában a tudósok az utóbbi évszázad során keveset haladtak előre. A nyelv képessége az ember különlegez tulajdonsága. Egyetlen emberi képesség tekintetében sem olyan nagy a szakadék as ember és a legfejlettebb emberszabású majmok között, mint a nyelv tekintetében. Ugyanakkor egyetlen képességnek sincs olyan óriási jelentősége a par excellence emberi teljesítmények szempontjából, és különösen az emberi kultúra kialakulása szempontjából. Az a tény, hogy minden emberfajta rendelkezik a nyelvvel, és a legegyszerűbb emberi közösségeknek is viszonylag fejlett nyelvük van, továbbá, hogy a nyelv eredete teljesen homályba vész, számos idealista nézet számára kínál érveket, ós a materialista emberkép megoldásra váró problémája. Éppen ezért a Kossuth Könyvkiadó nagy szolgálatot tett azzal, hogy kötetbe gyűjtötte össze a kérdéssel foglalkozó modern szakirodalom legfontosabb tanulmányait. Ezzel a problémakört a hazai olvasó számára kiemelte az eddigi esetleges misztikumából. De számos más célt is ért el. Bemutatta a kérdés komplexitását, ismertette a nyelvre és a beszédre vonatkozó antropológiai, élettani, zoológiai és nyelvészeti adatokat, ós nem utolsó sorban demonstrálta, hogy a nyelv keletkezésének dilemmáját, amelyet a múlt században a francia akadémia kilátástalan kutatási területnek, éppen azért elhanyagolandónak tartott, a modern tudományos megközelítések legalább olyan fokban feltárták, hogy a kérdés megválaszolása a közeljövő kutatásainak fényében elképzelhetővé válik. A szerkesztő, PAPP MÁRIA a téma igen jó ismerőjének bizonyul nagyszerű válogatása ós kitűnő bevezetője nyomán. A bevezető ismerteti a problémakört, és mintegy anticipálja az egyes tanulmányok főbb mondanivalóját, és ezzel beállítja azokat egységes keretbe. Ennek kapcsán értékeli, minősíti, bírálja is az egyes írásokat. Természetszerűen konklúziókat nem vonhat le, azonban a nyelv keletkezésében a társadalmi tényezők szerepe mellett foglal állást, legalább is implicit módon. A válogatás igen ügyesen egy áttekintő közleménnyel kezdődik. Ebben SOMMERFELT az ötvenes évek ismeretállásának megfelelően bemutatja az egyes elméleteket. Ezeknek többsége spekulatívü filozófiai természetű, vizsgálati bázisa kevés van. Ezek között nagy helyet kapnak azok a felfogások, amelyek a hangutánzó megnyilvánulások nyelvgeneráló szerepét húzzák alá. Majd CRITHLEY tanulmánya következik, amely az evolúciós folyamatba ágyazza a nyelv keletkezésének problémáját. Ez a tanulmány már hivatkozik arra, hogy az eszközhasználat és eszközkészítés olyan absztrakciókat tett szükségessé az ember számára, amelyek már a nyelv meglétére támaszkodhattak, de amelyek ugyanakkor a nyelv további fejlődésót is elősegítették. GREENBERG tanulmánya ugyancsak a evolúciós perspektívát szélesíti tovább, gondolatmenetének nagy érdeme, hogy a nyelv evolúciója helyett a kommunikáció evolúciójára irányítja a figyelmet. Nagyon érdekes vitába enged bepillantást CHOMSKY írása, majd pedig CHOMSKY nézeteinek bírálata HILARY PUTNAM tollából. CHOMSKY a nyelv „innate" — velünkszületett — magyarázatának híve. Szerinte a nyelvre való képesség velünk született kategóriákon alapszik. Ezt különböző érvekkel támasztja alá, pl. a nyelvi struktúrák egyetemességével, a nyelvtanulás könnyűségével stb. PUTNAM ezt az érvelés izekre szedi, és kimutatja, nem bizonyított, hogy a nyelvtanulás nem magyarázható az ismert tanuláselméletek alapján, nincs tehát szükség a velünkszületett ideák hipotézisére, ezek ugyanis inkább hátráltatják semmint előreviszik a kutatást. Majd a nyelv biológiájáról szóló informatív tanulmányok következnek, LENNENBERG, MONOD, GAZZANIGA és SPERRY és mások tollából. GAZZANIGA és SPERRY hosszú tanulmánya a két félteke átvágása utáni beszéd el változásokról ad érdekes képet. COUNT és az előbb említett szerzők írásaiból jól láthatjuk, hogy a nyelv ós a beszéd neurofiziológiája is viszonylag mennyire fejletlen terület, ugyanakkor mégis milyen sok adattal és ténnyel rendelkezünk e téren. Igen hasznos volt felvenni a válogatásba a magyar származású THOMAS A. SEBEOK írását az állati kommunikációról, ez a cikk ugyanis a kommunikációs folyamat GREENBERG által igényelt evolúciós szemléletét valósítja meg, az állati kommunikáció kibernetikai-rendszerelméleti modellje segítségével. SEBEOK modelljét jól egészíti ki az a tanulmány, amely a csimpánzok jelbeszódre való tanításának izgalmas kísérleteit mutatja be. Kiderült ugyanis, hogy a „digitális" jellegű nyelvre a csimpánz nem tanítható meg, viszont az „analógiás" jellegű ingeralakzatok kommunikációs felhasználásában az állat jelentős eredményeket érhet el. Ez olyan