Nyelvtudományi Közlemények 77. kötet (1975)

Tanulmányok - Honti László: cirill 285

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 291 *peltoöa) valóban partitivusi alak, a pelto 'nojie' alakja, míg a sokea 'cjienoii' (<*sokeôa) nem, ebben ugyanis az -a az -ea ( < *eöa) képző része (vö. pl. HAKTJLINEN, SKRK3 103—4) ; e szó partitivusa pedig : sokeata. — 161 : Bármennyire is csábítónak látszik, a vog. naurem 'p,ern' (o : 'flHTfl') és nawer '>Kepe6eH0K' egyeztetése a látszólagos szemantikai közelség ellenére éppen jelentéstani okból is erősen kifogásolható, továbbá a 'gyermek' szó csak az északi vogulból ismert, ezért itt szóba jöhet az osztjákból való kölcsönzés (STEINITZ : kézirat), vö. osztj. Ni. Kaz. nawrem, O nawrem 'Kind' (KT 601) ; az az állítás pedig, hogy a magyar gyermek 'AHTH' m-je valamikor gyűjtőnévképző s a szó eredeti jelentése 'flera, peöjrra' lett volna, légből kapottnak tűnik (vö. TESz 1128) ; egyáltalán alapnyelvi *m gyűjtőképzőt feltenni teljesen megalapozatlan. — 316 : Ha az U *s *s-en keresztül fejlődött volna a finnben h-vá, amint ezt SEREBRENNIKOV állítja, az U *s-t is h-nak kellene képviselnie, ám ez s maradt, amint a szerző által hivatkozott műből is kiderül (COLMNDER, CompGr. 57, 98). A finn alapján tehát be kell látnunk, hogy a szibilánsok közül nemcsak az s, hanem az s is h-vá fejlődhet, bár nyilvánvalóan nem épp olyan gyakran. — Van még néhány kisebb jelentőségű észrevételem, amelyeket SEREBRENNIKOV egy-két megállapításával kapcsolatos kételyeim váltottak ki belőlem. 178 : »... TpyflHO npHBecTH TaKOíí npHMep, KOTOpbiii HJiJHOCTpHpOBaji 6M HenocpeÄCTBeHHO nponcxo>KfleHHe MecTHoro nafl,e>Ka, OT cnoBa cepedum, enyaipeHHOcmb ; oflHaKO npHMepOB nocjieano>KHbix H npeAJicttKHbix KOHCTpyKu;HH MO>KHO npHBecTH Heiwajio . ..« Pedig SEREBRENNIKOV az előbbire is találhatott volna legalább egy példát könnyűszerrel : a magyar belső határozóragok, -bánj-ben, -baj-be, -bólj-ből történetileg a bél szóból (eredetileg : 'vminek a belseje') birtokos jelzős, majd névutós szerkezet utótagja közbülső állomásokon keresztül fejlődtek ragokká (1. pl. BERRÁR : i. m. 35 — 7). — 243: »CTpaAaTejibHbiií 3anor B pa3roBopHOÖ peMH Bcex Hapo^OB ynoTpeÖJiíieTCíi OTHOCHTenbHO peflKO.» Akkor legfeljebb az obi-ugor népek nyelve az egyetlen kivétel ... — 246 : A FU *k imperativus jelet (vagy az osztják -a imperativuszti végződést) Hacraqa-ként tárgyalni terminológiailag semmiképpen sem helyeselhető eljárás, hiszen — tudtommal — ezeket soha senki sem származtatta önálló szóból, segédszóból, vagyis nem tekintették önálló szó agglutinációjának; imperativusi *iacTHija-nak lehetne nevezni pl. a m. hadd 'nycTb, nycKafí' szót. — 314 : Mivel csak azt tudjuk, hogy az U FU s-nek a magyarban mind szókezdő, mind szóbelseji helyzetben hanghiány felel meg és az ősmagyar kori változásokkal, állapotokkal kapcsolatosan nincsen semmiféle kézzelfogható bizonyítókunk, SEREBBENNiKOwal ellentótben nem merném olyan biztonsággal kijelenteni, hogy az *s szókezdő helyzet ben *h-n, szóbelsejiben pedig *#-n keresztül enyészett el. — Valószínű, ha SEREBRENNIKOV több finnugrisztikai munkára, mindenekelőtt megbízható résztanulmányokra támaszkodott volna, a fenti kifogásokra aligha kerülhetett volna sor. S ha már a hivatkozott és felhasznált finnugrisztikai szakirodalmat keveslem, meg kell említenem, hogy bár az Uusi Tietosanakirja az én megítélésem szerint is megbízható ismereteket közöl, de a szlovák nyelvre vonatkozó megállapítását (285) mégis célszerűbb lett volna inkább valamilyen szlavisztikai vagy éppen szlovák tárgyú forrásból meríteni. A könyv többszöri áttanulmányozása után a recenzens az alábbiak szerint összegezheti benyomásait ós fogalmazhatja meg véleményét : SEREBRENNIKOV könyve az említett hibák és fogyatékosságok ellenére is értékes munka és rendkívül hasznos kezdeményezésnek tekinthetjük a sok nyelvre érvényes szabályszerűségek összegyűjtése és közreadása folytán. Persze nagyon örvendetes volna, ha a szerző további törvényszerűségek csokorba gyűjtésével, az eddigi bizonyító anyag szigorú megrostálásával és további példák bevonásával, a szintaktikai ós a szemantikai frekventáliák felvételével teljesebbé ós — mindenekelőtt — megbízhatóbbá tenné művét. Valószínűnek tartom azonban, hogy ez egyetlen ember erejét meghaladó vállakózás lenne, SEREBRENNIKOV professzornak segítőtársakra volna ehhez szüksége. A fáradságot azonban mindenképpen megérné, ha egy szép napon e könyv átdolgozott javított és bővített kiadását kezünkbe vehetnénk. Addig is, ebben a formájában is bizonyosan hasznára lesz a kutatásoknak, a nyelvfejlődós törvényszerűségeinek prezentálásával ötleteket, közvetett bizonyítékokat kínál ugyanis sokféle eldöntetlen történeti kérdés megoldásához. HONTI LÁSZLÓ 19*