Nyelvtudományi Közlemények 77. kötet (1975)

Tanulmányok - Honti László: cirill 285

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 285 Hat, ill. hét morfológiai jellegű cikkel, egy-egy fonetikai és egy-egy szintaktikai témájú előadással jelentkeztek a résztvevők. Ezen kívül foglalkoztak még előadások az enyec (81, 87), a nganaszan (83), a korják (89), a csulimi török (108) és a sor (123) nyelvekkel, baraba (116), dolgán (120), baskír (125), nanaj (150), nyenyec (153), eszkimó (155) és osztják (158) szókiccsel. A lexikai témájú előadások a legtöbb esetben nem mondanak többet az adatok egyszerű felsorolásánál. DUL'ZON hagyományait folytatva kilenc előadás szólt Szibéria különböző tájainak hely- és vízneveiről (127—150). A néprajzi témájú előadások közül G. I. PELICHÉ (18) elméleti kérdéseket tárgyal, a néprajzról mint történeti forrásról beszél. V. V. IVANOV (48) a ket és az amerikai indián mitológia tipológiai egyezéseit mutatta be. Szó volt a vahi-vaszjugani osztjákok sámánizmusának jövevény elemeiről (168), a csulimi törökök sámánizmusáról (174), a baraba tatárok anyagi kultúrájának más népekével való összefüggéséről (171) a kizilek és hakaszok családi-nemzetségi viszonyairól (178, 185), a szölkup matriarchátus maradványairól (214), a jakut marhatartás kialakulásáról (192), a ket ós a jakut etnogenezis kérdéséről (160, 180). A legtöbb régészeti előadás az Ob-parti leletekkel foglalkozott ; neolit kori (200), bronzkori (195, 217) korai, vaskori leleteket tárgyalt (211), az erdős-steppés Ob-mente időszámításunk kezdete körüli törzseinek etnogeneziséről (183) szólt, s különböző újabban feltárt kultúrákról : az Altaj hegységtől északra levő szrosztki kultúra etnikai hovatartozásáról (189), az Ob-parti Irmenyről elnevezett irmenyi kultúra hely-, típus- és időmeghatározásáról (207), a Tuvai ASzSzK-ban feltárt okunyevoi kultúráról (209). Olvashatunk a kötetben az altáji paleolit kultúrák feltárásáról (166) és a tajmiri leletek etnikai hovatartozásáról (163). Az egyetlen antropológiai témájú előadás a Felső Ob-part neolit kori lakosságát jellemzi (204). Az áttekinthetőséget és a könnyebb eligazodást elősegítette volna, ha a szerkesztők témakörök szerint csoportosítják az előadásokat. E cikkgyűjtemény segítségével azonban így is képet alkothatunk a szovjetunióbeli, szűkebben a szibériai pezsgő tudományos életről, lelkes kutatómunkáról. CSEPREGI MÁRTA E. A. CepeöpeHHHKOB.* BepojiTHOCTHbie oöocHOBaHHfl B KOMnapaTHBHCTHKe MocKBa, 1974. 352 1. Az ismertetendő mű címének magyarra fordítása elég nehéz feladat : körülbelüli jelentése „valószínűségi bizonyítékok/érvek az összehasonlító nyelvtudományban". Ez magyarul persze elég sután, szokatlanul hangzik. A cím egyébként nem is egyértelmű, és a szerző is már a „Bevezetés" (3 — 6) első mondatában magyarázatra szorulónak tekinti könyve címét: »Bo H36e>KaHHe B03M0>KHbix He,n,opa3yMeHHH aBTop CHHTaeT CBOHM ÄOJiroM npeflynpeAHTb HHTaTejiíi, HTO B npe/yiaraeMOH KHHre minero He 6yfleT CKa3aH0 o Be-pOHTHOCTH, CBÍI3aHH0H C npHMeHeHHCM MaTeMaTHHeCKHX MeTOAOB« (3). Az olyan kölcsönös kapcsolatokat, összefüggéseket, az ún. implikációs univerzáliákat tárgyalja, amelyek a történeti-összehasonlító vizsgalatok és a legutóbbi időkben a nyelvtipológiai kutatások révén tárultak fel. A nyelvek történetében lezajló folyamatok sok közös vagy rokon vonást mutatnak a számos eltérés mellett. Ezt látva az összehasonlító ós történeti kérdésekkel foglalkozó szakemberek egy része — ATJGTTST ScHXEiCHERrel az élen — azt hangsúlyozta, hogy a nyelvek életét, fejlődését közös törvényszerűségek jellemzik, míg mások borúlátóan ítélték meg e kérdést : ez utóbbiak szerint az egymást követő nyelvállapotok közt nem lehet felfedezni törvényszerű kapcsolatokat. Az igaz ugyan, hogy az egyes nyelvi változások tüzetes vizsgálata alapján nem találunk közös nyelvfejlődósi vonalakat, de a változásoknak olyan közös típusait mégis megfigyelhetjük, amelyek többé-kevésbé hasonló eredményekre vezettek. A nyelvi univerzáliák és az implikációk ugyancsak általános érvényű, rendszerint szinkrón jellegű törvényszerűségek megfogalmazásai. A történeti törvényszerűségeket, amelyeknek forrása a viszonylag kielégítően tisztázott múltú indogermán, uráli, török, mongol, dravida és sémi nyelvekkel foglalkozó szakirodalom volt, az imént említett szinkrón törvényszerűségekkel együtt a történeti összehasonlító kutatások szolgálatába kívánja állítani SEREBRENNIKOV. A könyv korlátozott terjedelme és a kérdéskör fölöttébb bonyolult volta miatt azonban nem vállalkozhatott a szavak szemantikai változásainak és [a [grammatikai