Nyelvtudományi Közlemények 77. kötet (1975)

Tanulmányok - Zaicz Gábor: Finnugor régészeti kultúrák az újkőkortól a vaskorig 270

272 SZEMLE - ISMERTETÉSEK hagyják a Volga jobb parti vidékeit. Valószínűleg beolvadtak az Őket körülvevő — turbinói, kazanyi, gerendasíros — őslakosságba, az Urál déli részén pedig az andronovói m.-be, és szerepet játszhattak az ananyinói m. kialakulásában is. — Térkép: 22. p. Vö.: 2-3, 7, 12, 15, 18, 25, 32. (2) Ananyinói Kora vaskori m. a Volga—Káma- vidéken az i.e. VIII—III. sz. között, a finnugorság permi ágának régészeti hagyatéka. Az ~ lakosságot elsősorban a mai zűrjének és votjákok elődei alkották. A permi népekhez köthetők természetesen az ~ból származó m.-ek (pjánobori, gljagyenovói, polomi, csepcai és rodánovói, valamint a lomovátovói északi csoportja) is. A Vjatka-völgyi népesség egyes csoportjainak talán szerepe lehetett a cseremiszek etnogenezisében, és néhány szakember véleménye szerint az ^ak utódainak egy csoportja részt vehetett a mordvinok és esetleg a merják etnogenezisében is. Az ~ m. sok közös vonást mutat az ugorok m.-ével, ami szoros kapcsolatukról tanúskodik. Az <~ m. kialakulásában — a legújabb kutatások szerint — a helyi hagyományoknak, a Volga—Káma vidékén élő későbronzkori törzseknek kell elsőrendű szerepet tulajdonítanunk: az ~ m. lényegében a kazányiból nőtt ki. A két régészeti m. genetikus kapcsolatát bizonyítja — többek között — az is, hogy az ~ m. területe teljesen egybeesik a későkazányival. A kazányiak mellett a déli abasevóiak és gerendasírosok (északi csoportjaik), a IX—VIII. sz.-ban az Urál keleti oldaláról a Volga — Káma vidékére vándorolt népelemek és talán a turbinóiak utódai is hozzájárulhattak az egységes ~ m. létrejöttéhez. Különösen a Bjelaja menti kara—abizi népességet érte intenzív déli hatás. (Az ~ m. e változata az egyre növekvő különbségek eredményeképpen önálló m.-gé fejlődött.) Az ~ m. hordozóinak embertani típusában élesen elkülönülő kettősség mutatkozik : az europid réteg a Volga—Káma-vidék réz-, ül. bronzkorban kialakult hagyományainak továbbélését tükrözi, a hasonlóképpen erős mongoloid réteg pedig a kívülről, főképp az Urálontúlról jövő — a késői bronzkortól kezdődően jelentkező — hatásokat. A régészeti emlékanyag alapján az ~ m. három szakaszra osztható : korai (VIII—VI. sz.), középső (V—IV. sz.) és késői (IV—III. sz.) szakaszra. A temetőanyag az ~ gazdaság sokrétűségéről, az egyes gazdasági ágak magas színvonaláról tanúskodik. A gazdaság alapját az állattartás és a földművelés alkotta. Az ^ak minden fontosabb háziállatot tenyésztettek. A földművelés jelentőségét, az ekés vagy kapás földművelés kezdeteit bizonyítják a m. területéről előkerült kölesmag-leletek, őrlőkövek, bronz- és vassarlók és más — igaz, csekély számú —" munkaeszközök. Az >~ lakosság égetéses földműveléssel is foglalkozott. A természeti ágazatok közül a vadászat súlyát az elejtett (többnyire prémes) állatok nagy mennyiségben fennmaradt csontanyaga igazolja. A halászat is megőrizhette korábbi jelentőségét, hiszen a m. népessége halban gazdag folyók mentén élt. Az ~ réz- és bronzművesség a gazdag kámai és uráli hagyományok alapján fejlődött tovább, és a vas megmunkálása is magas fokon állt. Emellett az <~ fémművességre nagy hatással volt az urálontúli és a szkíta — szarmata fémművesség. Az ~ kor végén megindult kereskedelmi kapcsolatok fontos szerephez jutottak a volga—kámai — és hasonlóképpen a nyugatszibériai — finnugorok életében : a prémvadászat csereértékeként ekkor kerültek az első közép-ázsiai és iráni eredetű, művészi kivitelű bronz és ezüst tárgyak az ~ m. területére is. A temetők anyaga szerint az ~ társadalom alapegysége az apajogú nagycsalád volt. Az ~ m. virágkorát követően, a IV — III. sz. fordulóján az egyes helyi változatok között megnövekedett a különbség. Az anyagi kultúra és a gazdasági élet nagyfokú átalakulása az ~ m. széteséséhez es két új kámai műveltség kialakulásához vezetett. Az i. e. V—III. sz. között az ~ népesség egy része elhagyta a Vjatka völgyét és a Volga bal partját (helyükre nyugatról a gorogyeci m. hordozói települtek be). Ekkortájt a lakosság jelentős része a Káma—Bjelaja egybefolyásának vidékén összpontosult. Ez lett a későbbi pjánobori m. magva, míg a Káma felső és középső folyásának vidékén a gljagyenovói m. alakult ki. — Térkép : 50. p. Vö. : 1, 8, 12—14, 17 — 18, 20, 22 — 23, 26-28, 32, 34 — 35. (3) Andronovói Nyugati szomszédjával, a gerendasíros m.-gel rokon sztyeppéi m. Nyugat-Szibériában, az Urál folyótól az Altajig (hozzávetőlegesen a mai Kazahsztán területén), az i. e. III—II. évezred fordulójától. Az i. e. II. évezred közepén az ~ak nyugati és északi irányban terjesztették ki szállásterületeiket. Az i.e. XIV. sz.-ra tehető északi, Urál menti expanziójuk elvágta az urálontúli főmművességi központ és a Káma völgye közötti