Nyelvtudományi Közlemények 77. kötet (1975)

Tanulmányok - Zaicz Gábor: Finnugor régészeti kultúrák az újkőkortól a vaskorig 270

SZEMLE-ISMERTETÉSEK 273 kereskedelmi utat. Az ~ m. etnikailag nem volt egységes. Lakói elsősorban ősiráni nyelven beszéltek, de a m. északi-északnyugati területein ugor lakossággal számolhatunk. Az ugorok egyik csoportját alkották az ~- m. északi részén, a nyugat-szibériai ligetes sztyeppe területén tanyázó ősmagyarok. Az ~ m. népessége zömében europid, kis részben mongoloid antropológiai típusú volt. Az embertani vizsgálatok szerint az ~ m. hordozói erősen hatottak a kazanyi m. lakosságára. Gazdaságuk alapját a földművelés és az állattenyésztés alkotta. Az ~ m. lakóinak döntő fontosságú szerepük volt abban, hogy a rezes bronzkorban az ugorság kétséget kizáróan áttért a termelő gazdálkodásra. Az ~ fémművesség is fejlett volt. A m. népessége óriási területen terjesztette el a dél-uráli fémművességi központ termékeit : még a távoli pozdnyakovói fémművesség is ~ kapcsolatokra mutat. Az ~ díszítőművészet elemeit több későbbi m. népessége örökölte, köztük az uszty—poluji m. obi-ugor lakossága is. Az ~ befolyás igen jelentős Nyugat-Szibériában, a legészakibb vidékeken is. Feltehető tehát, hogy az ugorok iráni kapcsolatai jóval szorosabbak voltak, mint a permi és a volgai finnugoroké. — Vö. : 1, 12, 18, 25, 27, 34—35. (4) Azelinói A pjánobori m. kései, i. sz. I—VII. sz.-i változata a Vjatka ós a Káma mentén. Emlékanyaga három időrendi szakaszra osztható : I—III., III—V. és V—VII. sz.-i anyagra. A III. sz. elején a Káma menti pjánobori terület permi finnugor lakosságának jelentős része a Vjatka völgyébe költözött. A — feltehetően i. sz. III—V. sz.-i — Vjatka menti emlékanyag egy kevéssé valószínű feltevés szerint az önálló ~- m.-hez tartozik : a III. sz.-ban egy ugor—türk etnikumú csoportnak a Káma-vidékre történt benyomulása következtében a pjánobori népesség jelentős része a Vjatka vidékére vándorolt volna, és az ott előkerült régészeti anyag az ő hagyatékuk lenne. Ez az emlékanyag valóban megegyezik a Káma menti későpjánoborival, kérdéses azonban, hogy nincsenek-e közte az i. sz. III. sz.-nál korábbi tárgyak. Ezért és több más kifogás miatt helyesebb önálló <~ m. helyett későpjánobori emlékekről beszélni. Az ~ lakosság a Kámán megtelepült déli törzsekkel keveredve az imenykovói m.-et hozta létre. — Térkép : 57., 63., 67. p. Vö. : 16, 22-23. (5) Bahmutyinói Késői vaskori ós korai középkori m. a Káma—Bjelaja vidékén, a korábbi pjánobori és kara—abizi m. területén, az i. sz. II—VII. sz. között. Az eddig feltárt temetőanyag alapján a ^ m. két időrendi szakaszra különíthető : korai (II—IV. sz.) ós késői (V—VII. sz.) szakaszra. A m. származásával kapcsolatos elméletek két csoportba sorolhatók. Az egyik felfogás szerint a ~ m. kialakulásában a helyi pjánobori és kara—abizi törzsek játszottak döntő szerepet, de bizonyos mórtékig idegen eredetű jövevények is részt vettek benne. A másik elképzelés szerint a ~ m.-et a III. sz.-ban a Káma vidékére vándorolt népesség hozta létre. A kórdós eldöntése a további kutatás feladata. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a ~ m.-et helyi ós jőve vény törzsek alkották. A ~ népesség etnikai hovatartozását illetően is csak feltevések ismeretesek. A m. hordozóit egyesek ugoroknak, mások kevert (ugor, szamojéd és török [türk]) etnikumúaknak tartják, ismét mások szerint Bjelaja menti csoportjuk szarmata volt. Többen úgy vélik, hogy ősmagyarok lehettek, és a VII—VIII. sz.-ban e területről vándoroltak tovább nyugatra. A <v m.-re gyakorolt déli hatás (főképpen s szomszédos turbászli m. hatása) egyre erősödött. A III. sz.-i népvándorlás idején a déli állattenyésztő törzsek egész sora költözött a Káma vidékére. Emiatt a helyi, irtásos-égetéses földművelést folytató lakosság jelentős része kénytelen volt elhagyni szántóföldjeit, ós — elsősorban a délebbi ligetes sztyeppéi vidéken — túlsúlyba jutott az állattenyésztés. —Térkép : 63., 67. p. Vö. : 17, 21 — 23, 31. -(6) Balahnai A volga—okai m.-nek az i. e. III. évezred elején a volga—kámai m. nyugati határáig, a Szura folyóig terjeszkedett csoportja. Az i. e. III. és II. évezred határán a volga— kámai (voloszovói) m. hordozói visszavetették őket, és elűzték a ~akat korábbi lakóhelyükről. A ív népesség legtovább az Oka torkolatvidékón maradt meg, kis etnikai szigetet alkotva. Az i. e. II. évezred második negyedéig teljesen asszimilálódtak. — Vö. : 33, 36 — 37. 18 Nyelvtudományi Közlemények 77/1.