Nyelvtudományi Közlemények 76. kötet (1974)

Tanulmányok - Korenchy Éva: Permi vokalizmusproblémák [cirill] 37

70 KOK.ENCHY ÉVA sor többi tagjait, azaz a C csoport változásainak eredményeit? Joggal fel­tételezhetné bárki, hogy az A és B kétségtelenül egymást követő változásai közé, vagy esetleg mindkét csoport változásai elé is beiktathatok a C csoport tagjai. Bizonyítani ebben az esetben meglehetősen nehéz, viszont van néhány meggondolásunk, amelyek alapján a C csoport időrendben — minden való­színűség szerint — az A és B utáni változás-komplexumként fogható fel: 1. A rendszer elsőnek a veláris hangrendszer kitöltését kívánta, cLZ EtZ £LZ RT3 hatása — mint az előzőekben már megállapítottuk — döntő volt egy bi­zonyos korszakban. 2. Az őspermi centrális sor tagjai túlnyomórészt az előpermi palatális­illabiális sor egyes tagjainak a fejleményei, ugyanazon magánhangzók fejle­ményei, amelyek egykor a veláris-labiális sor létrehozása érdekében mentek át jelentős változásokon. 3. Ezen a ponton visszatérünk az átmeneti hangok kérdésére. Már em­lítettük, hogy a palatális-illabiális > veláris-labiális változások átmeneti fázisa — nézetünk szerint — minden további nélkül lehetett a centrális-labiá­lis hangsor. Ha ez így van, akkor az RTj — kivéve a 6. változást — mint ön­álló, azaz nem közbülső hangokat létrehozó tendencia feltétlenül később lé­pett életbe, mint az RT3 , hiszen az RT 3 -nak már le kellett zárulnia ahhoz, hogy az RTj eredményei életben maradhassanak a rendszerben. A hang vál­tozások lefolyását, illetőleg az ún. átmeneti hangok létezését illetően azonban nagyon eltérőek a vélemények a szakirodalomban. Az e téren megmutatkozó bizonytalanság szemléltetésére FÓNAGY IvÁNt idézzük: „Die Junggrammatiker hielten die Veränderung der physischen Lauterscheinung im Auge. Der Pho­nologe beschreibt hingegen den Wandel von funktionalem Standpunkt aus. Dieser Unterschied in der Anschauung ist schon an und für sich hinreichend dazu, um die beiden Auffassungen voneinander abweichend zu machen. Nach den Junggrammatikern erfolgt der Wandel über unmerkliche Übergänge. Die Zahl der Sprachlaute (Phoneme) ist aber beschränkt. „Die Sprache kennt keine transitorischen Lautabsichten, keine Übergangsphoneme". — schreibt J. Laziczius. Der Wandel kann also von funktionalem Standpunkt aus be­trachtet nur sprunghaft sein. Um die Sprunghaftigkeit des Wandels hervor­zuheben, spricht R. Jakobson von phonologischer Mutation. „The fact that we have to deal with a jump and not with a graduai change, is based on the structural law which states that a word consist of phonèmes, which can be no other than the phonèmes existing in the given language" — schreibt auch A. W. de Groot. Es ist eine andere Frage, ob der Lautwandel, bloss als rein physische Erscheinung betrachtet, ein allmählicher ist. J. Laziczius hält auch dies nicht für betätigt." (ALH 6:180, 183). Az idézett sorok alapján meglehetősen határozatlanok vagyunk és le­hetünk is a tekintetben, hogy mikor számíthatunk és egyáltalában számítha­tunk-e átmeneti hangokra az egyes hangváltozások lefolyásakor. A leghasz­nosabbnak azt véljük, hogy eltekintünk az átmeneti hangok szerepétől — holott ez a szerep igazolta volna a C csoport későbbiségét — és más eszközök­höz folyamodunk a C változások későiségének bebizonyítása érdekében. 4. A 2. szótagi vokalizmust, ÊLZciZ £LZ Vt, illetőleg a V2 hatását hívjuk segítségül. Megvizsgáljuk hogy az RK által elindított RT-k melyik V hatással működtek egy időben. a. RT2 +V 2 (3, 8) RT2 +V X (6, 10, 11, 13, 14)

Next

/
Thumbnails
Contents