Nyelvtudományi Közlemények 76. kötet (1974)
Tanulmányok - Korenchy Éva: Permi vokalizmusproblémák [cirill] 37
PERMI VOKALIZMUSPROBLÉMÁK 71 £. RT 3 +V 2 (8, 12) RT3 +V X (13) y.RT4+V 2 (16) Azok a változások, amelyekben a V2 hatott, feltétlenül korábbiak mint azok, amelyekhez a Vj_ járult hozzá. Ennek a ténynek a figyelembe vételével a kép a következőképpen alakul: (8, 12) II. a. ßy-RT2 RT3 + RT2 RT3 RT4 (3, 8) (8) 1 (12) J (16) ô. s. RT3 + RT2 RT2 + ? (13) (6, 10, I V2 hatott ii i A\ \ Vi hatott 11, 14) 1 A ? helyébe beírhatjuk az RTx-t, mivel az e. pont hangváltozásai csak a centrális soron zajlottak le, illetőleg a centrális sor egyes tagjait hozták létre. Az eddigiek alapján arra a megállapításra jutunk, hogy az RTX — hangváltozásainak többségét tekintve (egyetlen kivétel: 9.) — egy olyan késői RT2 -vel együtt érvényesül, amely már inkább a Yv mint az RK által mozgatott tendencia. A VJL hatása a legerőteljesebben a 11. és 14. hangváltozásban mutatkozik meg. Ugyancsak nagyarányú zártabbá válás figyelhető meg a 10. hangváltozásban is, hiszen az ä és az ó között két nyílásfoknyi különbség van. Ezek szerint a C csoport hangváltozásai közül az ä >> ô, ä > ü, valamint az e >> û datálhatok a legkésőbbi időpontra. Ez a késői jelleg azonban nem pusztán a C csoporton belül érvényes, hanem az A és B csoport változásaihoz képest is, ugyanis a nem-első szótagi vokalizmus ilyen erős zárulási folyamatot sem az A sem a B csoport változásai körében nem idézett elő. A centrális sort létrehozó 5 hangváltozás közül tehát 3 feltétlenül későbbi, mint az A és B csoport tagjai. Erre a tényre hivatkozva feltételezzük, hogy a fennmaradó két változás is, azaz tehát az RTX által elindított változások valamennyien (C csoport) fiatalabbak, mit az őspermi rendszert alakító többi magánhangzóváltozás. Ezt a feltételezésünket az a körülmény is támogatja, hogy a legnagyobb mértékben ható zártabbá válás kizárólag a centrális sor tagjainak terheltségét növelte meg, amelyek — tudvalevőleg — illabiális-palatális (és veláris) magánhangzókból jöttek létre, s ugyanakkor a Vj a legkevésbé sem mozgatta meg a veláris-labiális sor magánhangzóit. Más szóval a Vj^ által erősen támogatott RT2 egybeesett a rendszerben akkor bizonyára uralkodóvá lett RT^-gyel. Visszatérünk most arra a két, C csoport béli hangváltozásra, amelyek lefolyásában a V1 -nek nem mutatható ki olyan nagy mértékű hatása, mint a többi három esetében. Ezek: e > ç (6.), ä >> ó (9.). Az ä >> ô időbeli elhelyezésekor segítségünkre van az a feltételezésünk, hogy ez a változás csak az után mehetett végbe, miután aző>a változás, palatális-illabiális >• veláris-labiális változások sora már lezárult. Az e > ó kronologizálását azonban semmiféle hasonló kritérium nem teszi lehetővé. Ezen a ponton tehát bizonytalanságban maradunk, és meg kell elégednünk azzal a nagyon is kevéssé megnyugtató elképzeléssel, hogy talán az e >ó és az ä >ö körülbelül egy időben meginduló változások voltak, a C csoport tagjai közül a legkorábbiak, és céljuk a centrális sor kiegészítése volt.
