Nyelvtudományi Közlemények 76. kötet (1974)

Tanulmányok - Korenchy Éva: Permi vokalizmusproblémák [cirill] 37

. PERMI VOKALIZMUSPROBLÉMÁK 49 votj. (URSz.) silmi- 'pa3BapHTbCH (Hanp. o KapTOiUKe)' < *sula 'geschmolzen, aufgetant; schmalzen, tauen' FU (finn sula, sulaa-) Összegezve: u ">û, ha a 2. szótagban a van: 6 esetben (1, 4, 9, 11, 12, 13) u >• ú, ha a 2. szótagban e van: 7 esetben l (2, 3, 5, 6, 7, 8, 10) Már az előzőek során megállapítottuk, hogy az őspermí első szótagí u igen korán átkerült a centrális sorba, s ennek okát hangsúlytalan helyzetében láttuk. A felsorolt etimológiák azt mutatják, hogy a 2. szótagi magánhangzó teljes közömbös volt az u alakulását tekintve. Egyet azonban meg kell jegyeznünk, mégpedig azt, hogy az »>« változás korában feltehetően csak alsó és középső nyelvállású magánhangzók álltak még a nem-első szótagban, ugyanis ez a változás — mint már bemutattuk — az őspermi kor legkorábbi szakaszában ment végbe, semmi okunk sincs tehát arra gondolni, hogy a 2. szótagban már ekkor lezajlott a nagyarányú zártabbá válási folyamat. A 2. szótagi magánhangzók zártsági foka természetesen semmiféle hatást nem gyakorolhatott az előpermi u sorsára. Ugyanakkor fölvetődik a kérdés, nem játszhatott-e szerepet az akkori nem-első szótagi vokálisrendszer az w-nak centrális hanggá válásában. Más szóval, milyen magánhangzók voltak a nem-első szótagban az eredeti a és § helyén? Az w-nak a centrális sorba kerülését eddig csak a hangsúlyviszonyokkal magyaráztuk. Most azonban tovább lépünk, s feltesszük, hogy az őspermi centrális sor kialakítását megindító folyamat (u, ü > ú) nem csupán a hangsúllyal, hanem talán a nem-első szótagi vokalizmusban történt változásokkal is magyarázható. Ezt a feltevésünket részletesebben a későbbiek során fejtjük ki. Előpermi *e > őspermi ó ( ? ó) 1. zürj. S nil, P nev 'Pfeil', PO nwl-: gem-nvü 'Blitzstrahl' v o t j. S nil, női, nel 'flacher Pfeil', (WICHM.: FUF 15:10, 35) 'Pfeil' <C*nele 'Pfeil' U (finn nuoli, lapp N njuollâ) 2. zürj. S sen 'Ader, Sehne' votj. S són 'Sehne, Flechse', (WICHM.: MSFOU. 36:53) G sen 'Sehne' < *sene 'Ader; Sehne' U (finn suoni, lapp N suodnâ) 3. zürj. SP ver, PO vmr 'Wald' votj. S vir, K ver 'Hügel, Anhöhe', (WICHM., közli UOT.: MSFOU. 65:54) G vir id. < *were 'Berg' FU, ? U (finn vuori) Az általunk átvizsgált etimológiai anyagban csak kevés példát találtunk az előpermi *e fejlődésére, s ezért idekapcsoljuk az ITKONEN által felsorolt szóegyeztetéseket is, amelyekben ITKONEN természetesen nem *e-ből, hanem *ö-ból indul ki: 4. zürj. lem, PO l'wm 'Faulkirsche, Traubenkirsche' 4 Nyelvtudományi Közlemények 76/1—2.