Nyelvtudományi Közlemények 76. kötet (1974)

Szemle – ismertetések - Molnár Ilona: cirill 472

472 SZEMLE - ISMERTETÉSEK rabban; 1562-ben például Kuvinban 15, Budán, Cegléden, Nagykőrösön, Nagymaroson 3 — 3, Kecskeméten és Vácon 2 — 2 diák élt. Bár pusztán a nevekből nem lehet következtetni a lakosság foglalkozására, mégis elgondolkodtató az a tény, hogy éppen azokban a legfejlettebb hászvárosokban találkozunk a legtöbb iparos- és kereskedőnévvel, melyek mezővárosként már a magyar királyok idejében a vidéki termelőágak és az árukereskedelem központjai voltak. Ráckevén például 132 iparosnevű és 27 áruforgalommal kapcsolatos nevű adófizetőt írtak össze 1546-ban; egy részük minden bizonnyal a megnevezett foglalkozásokat űzhette. A defterek névanyagának összevetéséből következtethetünk a népesség migrációjára is. Az 1546-os és 1562-es összeírások neveinek összehasonlítása azt bizonyítja, hogy a fluktuáció mértéke — különösen a falvakban — rendkívül magas volt; például a Csepelszigeti Lórév 1562-es 36 adózójának 80,55%-a az időközben beköltözőkből került ki ! A gazdasági fejlettség és az ebből adódó jobb megélhetési lehetőségek miatt a hászvárosok népessége stabilabbnak mutatkozik; Kuvinban például az 1546-ban összeírtaknak csak 40_%-a távozott el a városból, illetve az élők sorából. Értékes megállapításokat eredményezhetne a liva félszázezernyi keresztnevének vizsgálata, sőt helytörténeti szempontból az egyes helységekben összeírtak keresztneveinek elemzése is. Gyakoriságukat megvizsgáltuk a legnépesebb hászváros, Kuvin esetében, ahol 1562-ben 1051 személyt vettek nyilvántartásba. Azt tapasztaltuk, hogy az újszövetségi martirológiai nevek voltak a leggyakoribbak; őket követték az ószövetségi, az egyházi latin átvételű, a német eredetű, de egyházi latin közvetítésű, s végül a közvetlenül német eredetű-átvételű nevek. A leghasználtabb név a János volt, melyet 145 személy, a nyilvántartottak 13,81 %-a viselt, őt követte az István (81 — 7,71%), a György (53 - 5,05%), a Mihál (49 - 4,66%), a Péter (49 - 4,66%), a Miklós (47 - 4,48%), a Gergely (40 - 3,81%), a Máté (38 - 3,62%), a Pál (37 - 3,52<>/0),

és a Bálás név (28 — 2,66%). E leggyakoribb nevek százalékos előfordulása némileg eltér ugyan a Karácsony Zsigmond3

és a

Bárczi Géza* által elemzett névanyagtól, de az arányok eléggé közel vannak egymáshoz. Az öt leggyakoribb ráckevei név, valamint KARÁCSONY és BÁRCZI ugyanezen keresztneveinek előfordulási arányát az alábbi összeállítás szemlélteti:5 Név Kuvinban KARÁCSONYnál BÁRCZinál Sorrendjük /o /o /o K.-nál B.-nál 1. János 2. István 3. György 4. Mihál 5. Péter 13,81 7,71 5,05 4,66 4,66 10,46 6,0 5,7 5,82 5,1 9,74 4,81 6,27 5,88 3,6 1. 2. 4. 3. 5. 1. 5. 2. 3. 7. A forráskiadvány néhány önkényesen kiragadott adatának vizsgálata megerősíti Bárczi Géza véleményét a török defterekkel kapcsolatosan. Káldy-Nagy Gyula legújabb forrásmunkája a magyar nyelvtudomány számára is gazdag kutatási anyagot szolgáltat. MÉSZÁROS LÁSZLÓ B. 3. FTaH(f)HJioB: B3aHM00TH0iueHHe #3i>iKa H Mhiwnthiw MocKBa, 1971. «HayKa». 231. 1. PANFILOV könyve csupán egyetlen vonása, a szerző meglehetősen nehézkes, körülményes előadásmódja miatt nem mondható érdekfeszítő olvasmánynak. A benne felvetett problémák a mai legaktuálisabbak közé tartoznak, s állásfoglalását a szerző sok eredeti módon feltett kérdésre válaszolva, az ismert tényeket is újszerűen rendezve és érdekes nyelvi anyagra támaszkodva (többnyire kevésbé ismert nyelvekből, közülük is a legtöbbször a szerzőtől a legjobban ismert gilják nyelvből hoz fel példákat — e nyelv-3 KARÁCSONY ZSIGMOND,

Személyneveink 1500-tól 1600-ig. A humanizmus és a reformáció korának névadása. MNY. 1: 379 — 387. 4 BÁRCZI,

i. m. «KARÁCSONY, 380-382.; BÁRCZI, 152.