Nyelvtudományi Közlemények 76. kötet (1974)
Szemle – ismertetések - Mészáros László: Gyula Káldy-Nagy, Kanuni devri Budin tahrir defteri 470
SZEMLE - ISMERTETÉSEK 471 Egy rövid ismertetés keretében természetesen nem térhetünk ki a kiadvány sokoldalú elemzésére, legfeljebb vázlatosan említhetünk néhányat a számtalan vizsgálható terület közül. A forrásmű azt bizonyítja, hogy a magyarok a XVI. század derekán már kételemű személynevet viseltek, mégpedig úgy, hogy a török összeíró a bemondásnak megfelelően elől tüntette fel a számára ismeretlen családnevet, s mögötte a keresztnevet. Kételemű nevekkel ugyan a szlávok, mohamedánok, cigányok, zsidók stb. esetében is találkozhatunk, de náluk a keresztnév előtt vagy mögött álló megjelölés többnyire jelzői funkciót töltött be mint ragadványnév vagy pedig az apa nevéből képzett, de még nem állandósult megnevezésként funkcionált. Az egyes helységeknél minden esetben a magyar nevű adózó családfők száma a legnagyobb, szlávokkal és más idegen hangzású névvel többnyire csak a nagyobb települések összeírásában találkozhatunk. A legnagyobb számban az eredetileg szerb alapítású Kuvinban2 (Ráckevén) éltek délszlávok; 1546-ban például 109 szláv nevű adófizető polgárt vettek nyilvántartásba, vagyis az 536 adózó családfő ötödét szlávok alkották. Ugyanekkor Budán 269 keresztény, 72 zsidó és 49 kopt vallású családfőt vettek nyilvántartásba; a vilajet fővárosában éltek a legkülönfélébb etnikumú polgárok. Ráckeve szláv neveinek elemzése azt mutatja, hogy a szerbeknél általában a keresztnév állt elöl, s az apa nevéből képzett megjelölés — vagy a ragadványnév — hátul (Dimitri Zselik, Markó Burik, JSTikola Turcit). Néha azonban fordított helyzet állt elő: Andreja Iván, Radis Yovan, Kozohar Istayu stb. Jellegzetes a cigányok névhasználata. Közülük a keresztényeket általában csak keresztnevükön szólították, illetve ehhez hozzátették a cigány megnevezést: Cigán Matiás, Yovan Cigán, Döbrői Cigán, Cigán András. Viszont azokat, akik időközben áttértek a mohamedán vallásra, az Abdullah névvel különböztették meg, mely arra utalt, hogy az illető személy apja még keresztény volt, de ő már áttért a hódítók vallására: Key van Abdullah, Karagöz Abdullah, Sefer bin Abdullah stb. A zsidók általában kettős nevet viseltek, bár egyes helységekben, ahol csak egykét zsidó élt, keresztnevükön és vallásuk megjelölésével írták össze őket: Salimun yahudi, Ábrahám yahudi stb. A görögöket mindig keresztnevükön és török népnevükön vezették be a defterbe: Szapok rum, Manuilo rum, Demo rum stb. Az eminek és kjátibok hánénként (háztartásonként, családonként) vették nyilvántartásba a lakosokat, s egy-egy hánéban mindig csak az adózó családfőt írták be a defterbe teljes, kételemű nevén. Az adófizetőkkel közös háztartásban élő nem adózók (serdülő fiúk, a családfő apja, veje, fivére esetleg szolgája) kivétel nélkül csak a keresztnevükön szerepelnek: Mészáros Lajos c, Kálmán veledes m., Koriád biraderes m. (Mészáros Lajos nős, fia Kálmán nőtlen, testvére Koriád nőtlen.) Az összeírtak között leggyakrabban a foglalkozás-nevűekkel találkozunk, bár azokban az esetekben, ahol ez nagy kezdőbetűvel vezetéknévként szerepel, közelebbi adat nélkül nem dönthető el, milyen mértékben fedi a név a foglalkozást. Viszont sok adózó neve után kis kezdőbetűvel írt foglalkozásmegjelölést, afféle „névhelyettesítőt" találunk ; a turkológusok és a nyelvészek szerint ezekben az esetekben a keresztnév utáni szó a tényleges foglalkozást jelentette. így például a martalócokat, sőt az özvegyasszonyokat is minden esetben keresztnevükön írták össze: Yovan martolos, Ratko martolos, Lina bive, Yoanna bive stb. A Kuvinban 1546-ban jegyzékbe vett görögkeleti szerzetesek is keresztnevükön szerepelnek: Bedő kalugyer, Anka kalugyer, Nikola kalugyer. Viszont 16 év múlva már csak Kalugyer Petréről esik szó. Néhány esetben mesterséget jelentő török kifejezés olvasható a defterben (kaszab, mi'már, furundzsi — mészáros, építész, pék), sőt egyes magyar nevekhez is írtak egyszavas megjegyzést: sa'il (koldus), a'ma (vak), natüvan (erőtlen, gyenge) stb. (Cse Matiás sa'il, Kovács Andriás a'ma, Sipos László natüvan stb.) Egy-két mohamedán név mellett különféle katonai rangot, illetve beosztást jelentő szót is olvashatunk: Vuk odabasi, Kurda topci, Dervis bég, Ca'fer aga, Daud voyvoda stb. A literátusokat, tisztségviselőket és a mesteremberek közül a kovácsokat az esetek többségében keresztnevükön tüntették fel: János bíró, Mihál diák, Ferenc pap, István kovács; olykor azonban vezetéknévként szerepelnek e megnevezések: Diák Gergel, Biró Benedek, Pap János, Kovács Pál. Jellemző, hogy a magasabb iskolai végzettségre utaló diák megjelöléssel a fejlett hászvárosok összeírásában találkozhatunk a leggyak« 2 MAGDICS ISTVÁN, Diplomatarium Ráczkeviense. Székesfehérvár. 1888., X—XII. oklevél, 21-25.
