Nyelvtudományi Közlemények 76. kötet (1974)

Tanulmányok - Korenchy Éva: Permi vokalizmusproblémák [cirill] 37

42 K0RENCHY ÉVA őspermi első szakaszában 3 első szótagi magánhangzó volt mindig hangsúlytalan helyzetben: az и, й és az i. A jazvai nyelvjárásban később hangsúlytalan helyzetbe kerültek mindazok a nyíltabb magánhangzók is, amelyek ezekből a felső nyelvállású hangokból másodlagosan keletkeztek. Hogy mikor következett be a hangsúly morfologizációja, arra vonatkozóan csak homályos föltevések vannak. LiTKiNt idézzük: «Процесс морфологизации ударения, по-видимому, начался очень рано и протекал паралельно во многих диалектах пермских языков. Во всяком случае, в памятниках древнекоми письменности (14—17 вв.) мы уже находим некоторый намек на морфологизацию: там ударение ставится очень часто на определенные морфемы.» «Нужно сказать, что ударение древнекоми (древнепермского) языка еще значительно отличалось от ударения современных коми-зырянских диалектов, в которых наблюдается определенная тенденция ставить его на первый слог» (Stein.-Eml. 263). Visszatérünk arra a problémára, hogy a kronológiai rendbe sorolt hangváltozások miért is mentek végbe. Az első két időrendi pontba tartozó változás magyarázatát már megkíséreltük. Az ä >> a változás nyilvánvalóan a kis frekvenciájú a terheltségét kívánta növelni. Az о nagyarányú zártabbá válása következtében keletkezett űrt volt hivatva kitölteni az ä, e > о, о változás. Az i igen késői nyíltabbá válása részben az e kis frekvenciájával, részben az e-nek a rendszerbe való szükségszerű bejuttatásával magyarázható az akkor már bizonyára meglevő vele egy nyílásfokú p mellé. 2. Az előzőek során néhány hangváltozás kronologizálását pusztán az első szótagi vokalizmus hangfejlődési tendenciáinak figyelembe vételével végeztük el. Több hang változással nem tudtunk mit kezdeni, másrészről pedig azt a látszatot is keltettük, mintha a 3. és 4. időrendi pontba sorolt hangváltozások egy időben mentek volna végbe, noha ez távolról sem biztos. A hangváltozások időrendjének további differenciálásához segítségül kell hívnunk nem-első szótag vokalizmusát. A permi nyelvek nem-első szótagi magánhangzóinak az első szótagi vokalizmusra gyakorolt hatását elsőként E. ITKONEN mutatta be szemléltető példán: ,,. . .so kann man als sicher ansehen, dass vorperm. *e im Urpermischen vor in der zweiten Silbe stehenden *ä zu o, aber vor *e weiter zu о geworden ist. Kann man daraus schliessen, dass noch im Frühurpermischen ursprüngliches *ä in der zweiten Silbe deutlich von ursprünglichem *e unterschieden wurde ? Möglicherweise hat es sich so verhalten, das Frühurpermische kann hinsichtlich der Vokale in der zweiten Silbe eine sehr viel konservativere Sprachform gewesen sein als das Späturpermische, in dem die Vokalunterschiede, die die Zweiteilung des ursprünglichen *e verursacht hatten, zweifellos schon völlig ausgeglichen waren" (FUF 31:278). Az előpermi *e-nek ez a kétféle alakulása az ún. horizontális magánhangzó-harmóniával magyarázható. A „horizontális magánhangzó-harmónia" elvét a finnugor vokalizmuskutatás területén elsőként RÉDEI KÁROLY alkalmazta (1. erről DÉCSY GYULA: UAJb. 41:205). RÉDEI a következőket írja erről a jelenségről: „Die aus der finnisch-ugrischen Zeit ererbte Vokalharmonie löste sich in der urpermischen Epoche auf. Die ursprüngliche vertikale Vokalharmonie verschwand aber nicht auf einmal, sondern begann sich — wahrscheinlich unter dem Einfluß der Veränderungen im auslautenden Vokalismus — (vor allem unter dem Einfluss des Geschlossenwerdens) in horizontaler Rieh-