Nyelvtudományi Közlemények 76. kötet (1974)

Tanulmányok - Korenchy Éva: Permi vokalizmusproblémák [cirill] 37

40 KORENCHY ÉVA u, ?. !a u, 9 u 0 o, e, a, o, ?> o, e, ù 1, e, Ç u, o Finnugor > őspermi a o u e ä ô, e, a, o, û e i (A hangváltozásoknak e sematikus felsorolásakor nem vettük figyelembe azokat a szórványosan előforduló és inkább kivételnek tekinthető változásokat, amelyek a mássalhangzós-környezet hatásával magyarázhatók.) A felvázolt finnugor > őspermi hangfejlődések természetesen nem egy és ugyanazon időben mentek végbe. Időrendbe sorolásukat egyelőre pusztán annak az egyszerű törvényszerűségnek segítségével kíséreljük meg, mely szerint, ha ugyanazon fonéma szerepel két hangváltozásban, s az egyikben kiindulópont, a másikban zárópont, akkor az egyik változásnak korábban, a másiknak későbben kellett történnie. Tehát: 1. Az u, ü > ú (1. fentebb) korábbi, mint az a >> p, u és az o >> p, u, mivel az utóbbi két hangfejlődés során keletkezett u nem került át a centrális sorba, azaz az u és ü egybeesése ekkor már lezárult. 2. Az ä >• a későbbi, mint az a ^>p, u, mert az a-ből létrejött a nem zárult p-vá, illetőleg w-vá. 3. Az o > p, u változásnak le kellett zárulnia az «, e > o, p változás megindulása előtt, ugyanis az alsó és középső nyelvállású palatális hangokból keletkezett o már nem vett részt a zártabbá válási folyamatban. 4. Az i > e, e hangfejlődés igen késői lehetett, mert az ily módon létrejött e már nem velarizálódott o-vá, illetőleg p-vá. A fenti megfigyelések alapján néhány hang változás egymásutániságát már meg tudjuk állapítani: Finnugor > 1. u ü 2. a o 3. ä u 1 ü J a, 4. ispermi û ?> u 0, u a o, 0 e, e Természetesen több hangfejlődés kimaradt a kronologizálásból. Ez azzal magyarázható, hogy egyelőre nem találtunk semmi kényszerítő okot ide- vagy odasorolásukhoz. Hiányoznak tehát a következők: e >p, ä > ö, û, e > ú, ü > ô (továbbá hiányoznak a hangmegmaradások is: a >> ?a, ä >> e, e >• e, % ^>i). Ezeknek a változásoknak végpontja a centrális sor egy-egy fonémája. Nem ismerünk azonban olyan hangváltozásokat, ahol egy centrális hang kiindulópont lenne, hacsak nem tekintjük a centrális sor tagjait egy-két hangfejlődós esetében közbülső foknak. Ha például feltesszük, hogy a 3. pontba sorolt ä, e > o, p változás *ö fokon keresztül történt, akkor ez a változás korábbi volt, mint az ä > ó, tudniillik az a-ből keletkezett ô már nem velarizáló-